magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» ''Ex lege'' védett földvár
''Ex lege'' védett földvár
 
A földvárak kiemelt természetvédelmi oltalmáról a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 23. § (2) bekezdése rendelkezik.
A Tvt. a földvárakat a védett természeti területeken belül a természeti emlék kategóriába sorolja. A földvárakra tehát mindazon szabályok vonatkoznak, amelyet a Tvt. a védett természeti területek esetében előír.
Noha a földvárak a Tvt. hatályba lépése (1997. január 1.) óta védettek, a földvár fogalom meghatározása csak a Tvt. 2003-ban történt módosításával került bele a törvény szövegébe (több más „ex lege” védett természeti területi kategória meghatározásával együtt). Eszerint: „a földvár olyan védelmi céllal létesített vonalas vagy zárt alakzatú földmű, amely azonosíthatóan fennmaradt domborzati elemként történeti, kulturális örökségi, felszínalaktani, illetve tájképi értéket képvisel”.
 
A terepen felismerhető árok, sánc, vagy ezek együttes előfordulása (pozitív, illetve negatív antropogén felszínforma) egyaránt földvárnak minősül, amennyiben igazolható, hogy védelmi céllal létesült. A földvár zárt alakzatú (körsánc), vagy vonalszerű földművekből állhat. Amennyiben az objektum a Tvt.-ben szereplő bármelyik szempont szerint jelentőséggel bír, megfelel a földvár definíciónak. Megjegyzésre érdemes, hogy a Tvt.-ben szereplő definíció nem tartalmaz kritériumot a földmű létesítésének idejére vonatkozóan.


A tiszaalpári földvár a bronzkorban épült, az Árpád-korban újra használatba vették (Fényképezte: Civertan Bt.)
 
 
Földváraink túlnyomó része az őskortól a középkorig terjedő időszakban létesült.
Az Alföldön elsősorban a bronzkorban létesültek nagy számban körárokkal, sánccal erődített telepek, települések, azonban az évszázadok óta tartó intenzív mezőgazdasági művelés miatt a földművek a legtöbb esetben már nem azonosíthatók domborzati elemként, hanem közvetett információk alapján lehet következtetni egykori elhelyezkedésükre. Ilyen esetben a helyszín nem felel meg a Tvt. definíciójának, azaz nem minősül „ex lege” védett földvárnak, viszont mint régészeti lelőhely jelentős értéket képviselhet. A régészeti lelőhelyek nyilvántartásával, megőrzésével, feltárásával a kulturális örökségvédelem szakterülete (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat) foglalkozik.
Hegy- és dombvidékeinken elhelyezkedő földváraink közül sok esetben jól azonosíthatók a hajdani, földből, kőből készített védművek. Keletkezési idejük igen változatos. Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb földvárát, a Jakab-hegyi (Mecsek) földvárat kelta népesség építette a vaskorban. 

Legépebben fennmaradt földváraink (Szabolcsi földvár, Borsodi földvár) a honfoglalást követően létesültek. Az államalapítást követően vármegyei központokként működtek.
 
A középkor végétől elsősorban háborúk, hadjáratok idején létesítettek földből készült (tábori) erődítményeket (pl. Nyergesújfalu XVIII. századi földvára).

 
Nyergesújfalun, a Sánc-hegyen a XV. században létesült földvár. Napjainkban a Rákóczi-szabadságharc idején, 1706-ban épített erőd sáncai és árkai láthatók a területen
 
 
A földvárak természet- és tájvédelmi jelentősége a következőkből adódik.
- Tájképi érték: elsősorban síkvidékeken képviselnek a környező térszínből kiemelkedő sáncok tájképi értéket, de hegy- és dombvidékeinken is megjelenhetnek a földvárak karakteres tájelemként. Érvényesülésüket nagy mértékben befolyásolja a növényzet jellege, a felszínborítás.
- Élővilág védelmi érték: síkvidékeinken a földvárak sáncait kiemelkedő jellegüknél fogva és meredek oldaluk miatt nem szántották; kimaradtak az intenzív mezőgazdasági művelés alá vont területekből így – a kunhalmokhoz hasonlóan – e mesterséges domborzati elemek is hozzájárultak a terület természetes állapotára jellemző növényzet fennmaradásához. A földvárak sáncai szigetekként őrzik a természetes növénytársulások maradványait, menedéket nyújtva a hajdani természetes vegetációt alkotó növényfajoknak. A természetes növényzet e szigetként fennmaradt foltjai természetvédelmi szempontból jelentős állatfajoknak is élőhelyet biztosítanak.
 
A földvárakat, illetve természet- és tájvédelmi jelentőségüket, értékeiket sajnos napjainkban is komolyan veszélyezteti a legtöbb esetben tudatlanságból, a természeti és kultúrtörténeti értékek iránti közömbösségből adódó, vagy szándékos károkozás.
A földvárakat veszélyeztető, emberi tevékenységből adódó káros hatások közül az alábbiak emelhetők ki.
- Intenzív mezőgazdasági művelésből adódó káros hatások: síkvidéki területeken a szántásból és egyéb mezőgazdasági talajmunkákból adódó erózió a sáncok alakjának deformációjához, fokozatos eltűnéséhez, az árkok betemetődéséhez vezet. A mesterséges felszínformák – mint az előbb láttuk, természetvédelmi szempontból gyakran igen értékes – élővilágát a környezetében végzett növényvédelmi, tápanyag utánpótlást biztosító munkálatok veszélyeztethetik
- Anyagnyerő helyként való használat: sok esetben a földvár (és a természetvédelmi szempontból értékes élőhely) roncsolását a sánc anyagának elhordása okozza.
- Túllegeltetés: a sáncon lévő gyep felszakadozását, természetvédelmi szempontból jelentős élőhely degradációját, gyomosodását, a tájképi érték csökkenését, a földmű gyorsabb pusztulását idézheti elő.
- Infrastruktúra fejlesztés káros hatásai: a közlekedési hálózat fejlesztése, csatornák, vezetékhálózatok létesítése során földvárak sérülhetnek, károsodhatnak.
- Illegális leletkeresés, ásatás: e tevékenységgel nem csak a földvárak kultúrtörténeti, régészeti értékei károsodnak, semmisülnek meg, s éri kár nemzeti kulturális örökségünket, hanem a mesterséges felszínformát, az ott előforduló értékes élőhelyeket, valamint a földvár tájképi értékét is károsítják az elkövetők. Napjainkban igen sok, földvárnak minősülő régészeti lelőhelyet érint ez a probléma.
 
A földvárak megőrzése, természeti és táji értékeinek fenntartása, helyreállítása csak akkor lehetséges, ha megfelelő információkkal rendelkezünk számukról, elhelyezkedésükről, aktuális állapotukról.
Mindez idáig egy országos, természetvédelmi szempontú földvár felmérési program valósult meg, amely a Környezetvédelmi Minisztérium (KöM) finanszírozásával, a KöM Természetvédelmi Hivatalának irányításával, a nemzeti park igazgatóságok és az Alföldkutatásért Alapítvány bevonásával, az Aggteleki nemzeti park Igazgatóság koordinációjával az ezredfordulón kezdődött és 2002-ben ért véget.
Az így keletkezett felmérési adatok aktualizálását, pontosítását a nemzeti park igazgatóságok a saját működési területükön a rendelkezésre álló források függvényében végzik.
A Földművelésügyi Minisztérium Környezet- és Természetvédelmi Helyettes Államtitkárságának országos földvár nyilvántartása 298 objektumról tartalmaz információt.
 
 
 
   
 
2005. 09. 07. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design