A kaptárkövek megóvását szolgáló természeti emlékek létesítéséről, valamint a kaptárkövek megóvását szolgáló természetvédelmi kezelési terv kihirdetéséről szóló miniszteri rendelet a Magyar Közlöny 2014. október 27-i 145. számában jelent meg.

Mik is azok a kaptárkövek?

Hazánk egyes tájain környezetükből kiemelkedő sziklák, kőtornyok felületébe valaha fülkéket faragott az ember. Az ilyen fülkékkel – s néhol a fülkéken kívül még kőbe vésett csatornákkal, lyukakkal, kőüstökkel, tál alakú mélyedésekkel vagy éppen sziklahelyiségekkel – rendelkező földtani-felszínalaktani képződményeket nevezzük összefoglalóan kaptárköveknek.

A kaptárkövek nem csak tájképi, felszínalaktani (azaz táj- és természetvédelmi), hanem kultúrtörténeti jelentőséggel, értékkel is rendelkeznek, hiszen a fülkék egy korábbi időszak emberi kultúrájának, az e kultúrában élők tevékenységének a nyomai. Jelenleg még nem tisztázott egyértelműen, hogy a sziklafülkék és a hozzájuk kapcsolódó egyéb faragások, megmunkálások gazdálkodási tevékenységhez (méhészet) kötődnek, vagy kultikus, szakrális rendeltetésük volt-e?

Hol és mennyi van belőlük?

A fülkés sziklákkal legnagyobb számban a Bükk hegység déli előterében, a Bükkalján találkozhatunk: ezen a tájon eddigi ismereteink szerint 39 lelőhelyhez köthetően 74 sziklaalakzat felületébe 478 fülkét faragtak a régmúlt korok emberei.

A kaptárkövek kisebb csoportja Pest megyében – a Tétényi-fennsíkon, a Budai-hegységben, a Pilisben és a Visegrádi-hegységben – lelhető fel. Az itteni 17 előfordulás 31 sziklaalakzatába vésve 86 fülke vált ismertté.

A fenti két csoportosnak tekinthető előforduláson kívül néhány szórványlelőhely is ismert: a kaptárkövek legkeletibb előfordulása az abaújszántói Hömpörgő-völgy Ördög-sziklája. A Medves-vidéken is található egy előfordulás, a Salgótarján közelében emelkedő Pécs-kőn. A Vértesben, a csákvári Haraszt-hegyen 2007-ben vált ismertté 2 fülke. A Balaton-felvidéken a tihanyi Óvár-hegyen a Barátlakásoknál van egy előfordulás.

A kaptárkövek országos felmérésének aktualizálására, kiegészítésére, teljessé tételére 2010−2011 folyamán a Norvég Alap finanszírozásával a TÉKA (TájÉertékKAtaszter) Program keretében került sor.

A magyarországi kaptárkövekhez leginkább hasonló fülkés sziklák a Balkán- félszigeten lelhetők fel: Bulgáriában a Provadiai-platón (Madara, Roják) és a Rodope-hegységben.

A kaptárköveket, kutatásuk történetét, táj- és természetvédelmi, kultúrtörténeti jelentőségüket, érdekességeiket és hazai előfordulásaikat részletesen bemutató kiadvány letöltése (pdf).
 

A kaptárkövek elhelyezkedését bemutató térképek letöltése (pdf)

Miért értékesek és miért volt szükséges a védetté nyilvánításuk?

A kaptárkövek a magyar tájak különleges természeti értékei, s egyben rejtélyes kultúrtörténeti emlékei.

A fülkéket hordozó sziklaalakzatok egy része – különösen a budai-hegységi dolomittornyok és a bükkaljai tufakúpok – magukon hordozzák az adott formatípus típusjegyeit, amelyek alapján kialakulásukra lehet következtetni, illetve azok bemutatását is lehetővé teszik. Az érintett formatípusok etalon-előfordulásaiként ezek a sziklák felszínalaktani értéket képviselnek.

Több sziklafal az érintett kőzettípus típusfeltárása, így tudományos és oktatási-nevelési jelen tősége alapján földtani szempontból is értéket képvisel.

A kaptárkövek természetes sziklaalakzatai magukon hordozzák az ember formaalakító tevéke nységének sajátos és ugyanakkor rejtélyes nyomait is. Az ebből adódó kultúrtörténeti (régészeti, néprajzi) jelentőség – tekintettel annak nemzetközi szinten is értelmezhető ritkaságára – a fülkés sziklák természeti jelentőségénél is nagyobb mértékű.

A budai-hegységi dolomittornyok és a bükkaljai tufakúpok az érintett tájak markáns tájképi elemei, amelyek bizarr megjelenésükkel, monumentális méretükkel a mai embert is lenyűgözik.

Az utókor számára történő megőrzésük alapvető fontosságú.

Mit tartalmaz a rendelet?

A védetté nyilvánító rendelet tartalmazza a 41 új természeti emlék (az országos jelentőségű védett természeti területek 4. kategóriája a nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek és természetvédelmi területek mellett) megnevezését, az érintett települések nevét, a védett természeti területek pontos lehatárolását, hektárban megadott kiterjedését és a természetvédelmi kezelésükért felelős nemzeti park igazgatóság megnevezését.

A természetvédelmi kezelési terv a helyi szereplők, érintettek és döntéshozók számára áttekinthetővé, kiszámíthatóvá teszi az újonnan létesített védett területeken folytatott gazdálkodási, területhasználati, gazdasági tevékenységek természetvédelmi szempontú kereteit. E kereteket és követelményeket a természet védelméről szóló törvény általános érvénnyel és általánosságban állapítja meg, a természetvédelmi kezelési terv pedig az adott védett természeti terület adottságaihoz, körülményeihez igazodva, terület-specifikusan fejti ki. Mindez nagyban hozzájárul a védett természeti területek és értékek hatékony megőrzéséhez, fenntartásához

A 41 önálló, célzottan a kaptárkövek megóvása céljából létesített védett természeti területen kívül vannak olyan nagy kiterjedésű védett természeti területek, pl. a Bükki Nemzeti Park, a Duna-Ipoly Nemzeti Park, a Vértesi Tájvédelmi Körzet stb., amelyek nyilvánvalóan nem kifejezetten kaptárkövek megőrzése céljából létesültek, de találhatók bennük kaptárkövek. Ilyen esetben megtörtént e területeken belül a kaptárkövek közvetlen környezetének a lehatárolása. Az előbb említett természetvédelmi kezelési terv e részterületekre is vonatkozik.

Felhasznált forrás: Baráz Cs., Kiss G., Holló S. 2011: Szakrális kőemlékeink. Kaptárkövek Magyarországon. Budapest, Vidékfejlesztési Minisztérium Környezet- és Természetvédelmi Helyettes Államtitkársága. 48 p.