Ugrás a tartalomhoz

Védett fajok

felpillantó küllő

Adatok

Magyar név: felpillantó küllő

Latin név: Gobio uranoscopus (Romanogobio uranoscopus)

Tágabb kategória, magyar: Halak (osztály)

Tágabb kategória, latin: Pisces (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Pontyalakúak (rend)

Szűkebb kategória, latin: Cypriniformes (ordo)

Fokozottan védett: igen

Természetvédelmi érték: 100 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1974

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern III.

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II.

További információk

Ismertetőjegyek:
Küllőink között viszonylag magas hátú, de a farokrészen erősen elvékonyodó, hengeres testű hal. Hátvonala a fejtől a farokig nagyjából szimmetrikus ívelésű. Feje hosszú, orra legömbölyített, aránylag kicsi szemei fölfelé tekintenek. Alsó állású szájának szögletében 1-1 hosszabb bajuszszálat visel. Hátúszójában 7, farkalatti úszójában 6 elágazó sugár van. A hátúszó mögött, a hátoldalán három, ritkán négy sötétebb folt látható. A hát- és a farokúszó nem pettyezett, legfeljebb 2-2 halvány harántsáv látható rajtuk. A faroknyél vékony és hengeres, az anális úszó alapja után mért vastagsága meghaladja a legkisebb magasságát. Végbélnyílása vagy egyenlő távolságra van a hasúszó és a farkalatti úszó alapjának felé eső szélétől, vagy az utóbbihoz esik közelebb. Pikkelyeinek száma az oldalvonalon 40-43. Kis termetű hal, hossza általában 8-10, maximum 15 cm.

Hasonló fajok:
A fenékjáró küllő erősen pettyezett hát- és farokúszója, valamint magas faroknyele jó megkülönböztető bélyeg. A halványfoltú küllő faroknyele is magas, és végbélnyílása a hasúszók alapjához esik közelebb. A homoki küllő teste nyújtottabb, háta alacsony, hátúszójában 8 osztott sugár van, és végbélnyílása szintén a hasúszók tövéhez van közelebb. A márnának és a magyar márnának nem 1, hanem 2 pár bajusza van.

Környezet:
Küllőink közül ez a faj ragaszkodik legjobban a sodró vízhez, de egyben a nagyobb víztömeghez is. Ezért nem a kis patakokban, hanem a folyók hegylábi szakaszán él, ahol a víz hűvös és oxigéndús, sebessége másodpercenként 1 méter körüli, és a meder kövekkel vagy nagyobb kavicsokkal bélelt. A felpillantó küllő tehát a pérzóna alsó régiójának és a paduczónának a jellemző hala. Csekély vízhozamú kis folyókban és patakokban, valamint a nagyobb folyók lassabb szakaszain és a tavakban nem él meg.

Táplálék:
Rokonaihoz hasonlóan apró fenéklakó gerinctelen állatokat fogyaszt, emellett a folyó által görgetett szerves hordalékból is kiválogatja a neki megfelelő falatokat.

Szaporodás:
Már 2 éves korban ivaréretté válik, szaporodása áprilistól júniusig tart. Aránylag kevés ikrája szakaszosan érik be, ezért az ívás ideje is elhúzódik. Az ikraszemeket több részletben, főként a folyók fölső szakaszain rakja le a homokos-sóderes mederfenékre.

Elterjedés:
A Duna vízrendszerének nemcsak őshonos, hanem bennszülött hala, tehát a faj kialakulása is itt ment végbe. Hazai elterjedéséről sok a téves és bizonytalan információ. Olyan vizekből is leírták, amelyek igényeinek nem felelnek meg. Ezek az észlelések valószínűleg a nagyon hasonló halványfoltú küllőre vonatkoznak, amelyet 1960 előtt még nem ismertek nálunk. Jelenleg néhány magyarországi élőhelyéről tudunk:
• Dráva, Mura,
• Tisza.
 

 
Jelentőség:
Kicsinysége és rendkívüli ritkasága miatt semmi gazdasági jelentősége nincs. Természeti szempontból viszont nagyobb értéket képvisel, mint amennyire a védettségéről szóló jelenleg érvényes rendelkezés becsüli, hiszen azon kevés fajok egyike, amelyek kizárólag a Duna-medence vizeiben élnek.
 
Forrás: Harka Á. – Sallai Z. (2004) : Magyarország halfaunája – Képes határozó és elterjedési tájékoztató (Nimfea Természetvédelmi egyesület, Szarvas) ISBN 963 86475 3 1
 
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása