Vissza az előző oldalra
Magyar név: feketenyakú vöcsök
Latin név: Podiceps nigricollis
Tágabb kategória, magyar: Madarak (osztály)
Tágabb kategória, latin: Aves (classis)
Szűkebb kategória, magyar: Vöcsökalakúak (rend)
Szűkebb kategória, latin: Podicipediformes (ordo)
Fokozottan védett: igen
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Védetté nyilvánítás éve: 1954
Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet
Egyezmények: AEWA, Bern II.
Irányelvek: Madárvédelmi Irányelv
Hazai elterjedés Elsősorban az Alföld és a Kisalföld vizes élőhelyein költ, de a Kis-Balatonon is megtelepszik. Fészkelését valószínűsítik a Balaton mellett, a Fertő tónál és a Velencei-tónál is. Nem költő példányait megfigyelték nagyobb folyóinkon és a Balatonon. Mocsarakban, lápokban, halastavakon és víztározókon telepesen fészkel, kedvező vízállás esetén szikes mocsarakban is költ. Cukorgyári ülepítőtavakon, szennyvíz-szikkasztókon is megtelepszik. Fészkelőhelyén a dús, hínárban gazdag növényzet és a nyílt víz megfelelő arányú mozaikját igényli. Időbeli előfordulás Tavaszi vonulása március és április között, őszi vonulása augusztus és november között zajlik. Fészkelési és fiókanevelési ideje május eleje és augusztus közepe közé esik. Kis számban áttelel. A hazai fészkelőállomány nagysága A nemzetipark-igazgatóságok 2015–2017 közötti felmérésére alapozott becslés szerint 100–250 pár fészkel. Száraz években populációja valószínűleg lényegesen kisebb. Természetvédelem Védelmét elsősorban vízmegőrzéssel lehet biztosítani, ezzel megfelelő fészkelőhelyek tarthatók fenn számára. Halastavi megtelepedése esetén a hínárirtást és a lecsapolást a fészkelés és fiókanevelés alatt tiltani kell. Légvezetékekkel bizonyítottan ütközik, ezért vizes élőhelyeken a légvezetékek földkábelre váltásával ezek a balesetek teljesen megszüntethetők, vagy a nagyfeszültségű vezetékek esetén madáreltérítők alkalmazásával mérsékelhetők. Forrás: Pigniczki Cs. 2022. Feketenyakú vöcsök. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 190–191.
Sáv bezárása