barátréce

Hazai elterjedés
Elsősorban a halastavak jellemző költőfaja, de más gazdag parti növényzetű vizes élőhelyeken (szikes tavakon, bányatavakon, holtágakon) is megtelepszik. Legjelentősebb állományai a Hortobágyon, a Kis-Sárréten és az Alsó-Tisza-völgyben fészkelnek. A vonuláson és teleléskor is a nagyobb tavakat, halastavakat, a víztározókat, folyókat preferálja. Rendszeresen megfigyelhetők több százas, időnként több ezres csapatai is. Kiemelkedik a Balaton és környéke vizes élőhelyeinek szerepe, ahol rendszeresen több ezres létszámban lehet megfigyelni.

Időbeli előfordulás
Tavaszi vonulási csúcsa márciusban van. A tojásrakás rendszerint április végén, május közepén kezdődik, június első harmadáig, a költési időszak augusztus második harmadáig tart. Ismeretes korábbi és későbbi fészkelése is, de a későbbi fészkek rendszerint sarjúköltések eredményei. A fiókák augusztusban válnak önállóvá. Őszi vonulása szeptember–októberben, legtömegesebb előfordulási helyén, a Balatonon november–decemberben tetőzik. Be nem fagyó vizeinken áttelel.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években 5–10 ezer, 2000–2012 között 2–3 ezer, a nemzetipark-igazgatóságok felmérései alapján 2013–2018 között 500–1000 párra becsülték.

Természetvédelem
Az európai, de különösen kelet-európai fészkelőállománya csökkent az elmúlt 30 évben, amit az édesvízi haltenyésztés (főként ponty) fokozódásával és a vízminőség kedvezőtlen változásával hoztak összefüggésbe. Néhány területen az inváziós, idegenhonos emlősök is kedvezőtlenül befolyásolják az állománytrendet. Fészkelőhelyeinek kímélete és új területek kialakítása (például élőhely-rekonstrukciók) elősegítik állományainak stabilitását. 2008 óta védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. A fennmaradásához szükséges legfontosabb intézkedéseket fajvédelmi terv foglalja össze.

Forrás: Faragó S. 2022. Barátréce. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 111–112.