aranylile

Hazai előfordulás
A vizes élőhelyeken gyakori tavaszi és kisszámú őszi átvonuló. Főleg az Alföldön (Hevesi-sík, Hortobágy, Bihari-sík, Nagykunság, Kiskunság és a Tiszántúl déli része) gyakori, ahol rövid füvű szikes pusztákon, legelőkön, szikes tavakon, árasztásokon, belvizeken, szántóföldeken, tarlókon, vetéseken és leeresztett halastavakon jelenik meg. A Dunántúlon csak néhány helyen (Fertő tó környéke, Komárom-Esztergomi-síkság, Vas–Soproni-síkság, Marcal-medence, Kerka völgye) jellemző előfordulása, bár szántóföldeken, az átvonuló bíbiccsapatokba vegyülve bárhol felbukkanhat. Az őszi vonulás augusztus közepe és november vége között zajlik, egyre gyakrabban télen is látható néhány példány. Tavasszal február közepe és április vége között vonul át hazánkon, a vonulás március második felében tetőzik. A tavaszi vonulási út keletebbre húzódik, mint az őszi. Az utóbbi időben nőtt az átvonulók száma. Míg az 1980-as évek első felében a csapatnagyság általában nem érte el a száz példányt, addig az utóbbi évtizedekben tavasszal sokszor néhány százas, az Alföldön akár ezres nagyságrendben is megjelenhet. A Bihari-síkságon már 8000 példányos csapatát is észlelték.

Forrás: Hadarics T. 2022. Aranylile. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 209–210.