dankasirály

Hazai elterjedés
Az alföldi területek gyakori telepes fészkelője. Növényzettel benőtt természetes és mesterséges vizes élőhelyeken, víztározókon, bánya- és szennyvízülepítő tavakon fészkel, szigeteken, ritkábban úszó vízi növényzeten. Költ a Kisalföldön, a Balaton mellett, a Velencei-tó környékén, a Sárvíz-völgyében, a Kiskunság szikes és bányatavain, a Hortobágyon, az Észak-Alföldön és a Sárréten. Legnagyobb telepei az Alsó-Tisza-völgy nagy halastórendszerein (Csaj-tó, szegedi Fehér-tó) találhatók. Vonuláskor nagyobb tavakat, a jelentősebb halastórendszereket és a Dunát keresi fel. Télen nagyobb városok (pl. Budapest, Debrecen, Szeged) környékén – főleg nagyobb hulladék- lerakókon – jelentős számban fordul elő.

Időbeli előfordulás
Rövid távú vonuló, de egész évben megfigyelhető, 12–38% előfordulási valószínűséggel. A hazai állomány márciusban érkezik meg költőhelyére, amelyet a költés befejezését követően, gyakran már június végén elhagy. Augusztustól nagyszámú madár jelenik meg északról (Finnország, Baltikum, Kelet-Európa) .

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1980-as évek elején 15 ezer, az 1990-es években 10–12 ezer 1995–2002 között 7–15 ezer, 2015– 2017 között 4000–6500 párra becsülték. A hazai állomány értékelésénél mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a határhoz közel nagy telepek alakultak ki az utóbbi időszakban, amelyek közül a Körtvélyesi-tározó Somorjánál (Hrušovská zdrž, Šamorín, Szlovákia) 5 ezer páros is volt.

Természetvédelem
Az európai állomány korábbi növekedése valószínűleg urbanizációs hatások és a szeméttelepek, mint táplálékforrás fokozott használata miatt következett be. Az 1990- es évek óta a trend megfordult és jelentős állománycsökkenés figyelhető meg, különösen a Baltikumban és a Skandináv-félsziget déli részén, de állománycsökkenés jellemzi szinte egész európai fészkelőterületét. A csökkenést a mezőgazdasági szerkezetátalakítás, a hagyományos szeméttelepek bezárása, valamint egyes nagy sirályokkal való kompetíciója okozhatja.
Az utóbbi években telepeinek mind a száma, mind a nagysága csökkent. Mesterséges környezetben (halastavak, tározók) sok helyen gondot okozott, hogy a vízszintet nem töltötték fel a fészkelés megkezdése előtt, vagy épp ellenkezőleg, leengedték költési időben. A természetes vizes élőhelyek – a kedvezőtlen vízrendezések és az egyenlőtlen csapadékeloszlás következtében – fészkelés közben gyakran kiszáradnak. Szárazabb években (például szikes tavak esetében) problémát okozhat, hogy egyes telepekre bejutnak a rókák, borzok és a vándorpatkányok.

Forrás: Szinai P. 2022. Dankasirály. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 272–273.