Vissza az előző oldalra
Magyar név: hamvas küllő
Latin név: Picus canus
Tágabb kategória, magyar: Madarak (osztály)
Tágabb kategória, latin: Aves (classis)
Szűkebb kategória, magyar: Harkályalakúak (rend)
Szűkebb kategória, latin: Piciformes (ordo)
Fokozottan védett: nem
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Védetté nyilvánítás éve: 1901
Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet
Egyezmények: Bern II.
Irányelvek: Madárvédelmi Irányelv, Madárvédelmi Irányelv I.
Hazai elterjedés A természetes és természetközeli erdőállományok mellett előfordulhat még másodlagos élőhelyeken, parkokban, gyümölcsösökben, kertekben, temetőkben. Szintén fészkel ártéri ligeterdőkben, tűlevelű erdőkben viszont ritkábban, de táplálkozásra használhatja őket. A zöld küllőhöz hasonlóan fontosak számára a hangyatáplálékban gazdag nyílt foltok idős, nagyméretű lombos fákkal a közelben, amelyek fészkeléséhez elengedhetetlenek. Odújához a megfelelő átmérőjű, idősebb fákat igényli, korhadt, ezért puhább belső részekkel. Egy hazai vizsgálat során a megtalált odúkat lombos fákba, azon belül is előszeretettel bükkbe véste, viszonylag nyíltabb állományokban. Hazánkban főként középhegységeinkben, a Nyugat- és Dél-Dunántúlon jellemző, ezeken a területeken viszonylag nagy sűrűségben. Állományának gócpontjai a Börzsöny, a Visegrádi-hegység, a Mátra, a Bükk, a Zempléni-hegység, a Bakony, a Gerecse, a Mecsek és a Zalai-dombság. Alföldjeinkről néhány ártéri erdőt leszámítva teljesen hiányzik. Az előfordulási modellek is a faj jelenlétének fás élőhelyekkel (többletvízhatástól független erdők, cseresek, bükkösök, gyertyános-kocsánytalan tölgyesek), valamint a tengerszint feletti magassággal való erős összefüggését támasztják alá.
Időbeli előfordulás Egész évben megfigyelhető. Az egyedek tél végén állnak párba, ilyenkor a párt kereső egyedek miatt lokális egyedszám-növekedés tapasztalható. A költés akár már márciusban elkezdődhet. A fiatalok május–június környékén repülnek ki. Az őszi diszperzióig a költőterületen maradhatnak. Legnagyobb gyakorisága februártól májusig volt kimutatható.
A hazai fészkelőállomány nagysága A hazai fészkelőállományt az 1990-es évek elején 1000–1200, 1998–2001 között 2–3 ezer párra becsülték. A relatív állománysűrűség modellje alapján a hazai fészkelőállomány a 2014–2018 közötti időszakban 1800–2300 pár volt.
Speciális rész Étrendjének nagy részét hangyák teszik ki, de jelentős mértékben fogyaszt egyéb rovarokat, például xilofág bogarak lárváit, illetve a földön vagy a fák felszínén mozgó rovarokat (többek között tücsköket, levéltetveket, százlábúakat) és pókokat, valamint növényi táplálékot (bogyókat, magokat és lehullott gyümölcsöket) is. Télen nem ritkán sziklafalakon, kőbányákban vagy romos falakon keresi rovartáplálékát.
Természetvédelem Az idős őshonos erdők véghasználata lokálisan veszélyezteti, de amennyiben tájszinten nem csökken az erdők korösszetétele és egyenletesen rendelkezésre állnak hagyásfa foltok, meghagyott kiszáradt és odvasodó fák, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdők, akkor az állományok fenn tudnak maradni. A hamvas küllő táplálékbázisát jelentő rovarállományok védelme érdekében az erdőgazdálkodási műveletek (pl. közelítés, talajelőkészítés) során kímélni kell az erdei hangyabolyokat. A faj számára a vágásos erdőgazdálkodáshoz képest sokkal kedvezőbb a folyamatos erdőborítást biztosító gyakorlat, a természetes vagy természetszerű faj- és korösszetételű, változatos szerkezetű erdők kialakítása. A lékek, nyiladékok, tisztások, a holt faanyag magas aránya táplálkozási lehetőségeket teremt számára.
Forrás: Gorman G., Komlós M., Ónodi G. & Schmidt A. 2022. Hamvas küllő. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 436–437.
Sáv bezárása