Vissza az előző oldalra
Magyar név: fehér gólya
Latin név: Ciconia ciconia
Tágabb kategória, magyar: Madarak (osztály)
Tágabb kategória, latin: Aves (classis)
Szűkebb kategória, magyar: Gólyaalakúak (rend)
Szűkebb kategória, latin: Ciconiiformes (ordo)
Fokozottan védett: igen
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Védetté nyilvánítás éve: 1906
Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet
Egyezmények: AEWA, Bern II., CMS II.
Irányelvek: Madárvédelmi Irányelv, Madárvédelmi Irányelv I.
Hazai elterjedés Általánosan elterjedt faj, a kiterjedten erdősült vidékek és a monokultúrás szántóterületek kivételével szinte minden településen költ. Legnagyobb sűrűségben a Felső- és Közép-Tisza mentén, a Hevesi-sík, a Hortobágy, Bihar, a Csanádi-puszták, az Alsó-Tisza-völgy Duna–Tisza közi részei és a Solti-sík területén, valamint a Kisalföld déli részén fészkel. Az állomány nagy része alföldi területeken költ, a tengerszint feletti magasság növekedésével előfordulása csökken. A modellezés alapján megtelepedése a lágyszárúak dominálta vizes élőhelyek (időszakos vízborítású gyepek, mocsarak, szikesek) és egyéb gyepterületek, de másodlagos táplálkozóhelyként a szántóterületek közelében jellemző. Fészekrakó helyei révén az emberi települések mesterséges felszínborítású területeihez (mesterséges felszínek, épületek, zöldfelületek mesterséges környezetben fák nélkül) is kötődik.
Időbeli előfordulás Az egyedek többsége március végén, április elején érkezik vissza költőterületére. A legkorábbi madarak már március elején visszatérhetnek, a tavaszi vonulás április végéig tart, de májusban is érkezhetnek megkésett egyedek. Évente egyszer költ. A költés befejezése után, július végén, augusztus első felében csapatokba állnak a madarak és legnagyobb részük augusztus közepéig elhagyja a Kárpát-medencét. A vonulás szeptember közepéig befejeződik. Az őszi-téli időszakban néhány, esetleg tucatnyi példány figyelhető meg, de évről-évre egyre több egyed telelési kísérletéről érkeznek információk.
A hazai fészkelőállomány nagysága Állományát 2014–2018 között 4000–5050 párra becsülték. A 2019. évi országos felmérés 3860–4020 pár fészkelését mutatta ki.
Természetvédelem A faj széles táplálékspektrumú, minden állati eredetű táplálékot elfogyaszt, amit meg tud fogni és le tud nyelni. A természetes élőhelyek mellett a mezőgazdasági területeket, újabban a szeméttelepeket is látogatja. A gólyafészkek természetes módon sziklákra, fákra, később háztetőkre, kéményekre, kazlakra épültek, mára azonban az állomány kb. 90%-a villanyoszlopokon költ a Kárpát-medencében. Mindennek köszönhetően az ország nagy részén elterjedt faj. Alkalmazkodóképessége ellenére állományának csökkenése már a 20. század első felében feltűnt a szakembereknek, akik a múlt század közepi csökkenést a hagyományos fészekrakó helyek (nagy kémények, hagyományos kazlak, öreg fák, zsúptetők) eltűnésének tulajdonították, de minden bizonnyal már ekkor is jellemző volt a táplálkozóhelyek eltűnése és leromlása: a gyepek és vizes élőhelyek elvesztése a beszántások és csatornázások, később az erdősítések miatt. Az állományát veszélyeztető tényezők közül ki kell emelni a táplálkozóhelyek elvesztését és a megmaradók leromlását, a vonulás alatti magas mortalitást, amely az első évben akár 90% is lehet, a villamos légvezetékeknek repülést és a középfeszültségű villanyoszlopokon szenvedett áramütéses baleseteket.
Forrás: Lovászi P. & Nagy K. 2022. Fehér gólya. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 314–316.
Sáv bezárása