Ugrás a tartalomhoz

kanalasgém

Adatok

Magyar név: kanalasgém

Latin név: Platalea leucorodia

Tágabb kategória, magyar: Madarak (osztály)

Tágabb kategória, latin: Aves (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Gödényalakúak (rend)

Szűkebb kategória, latin: Pelecaniformes (ordo)

Fokozottan védett: igen

Természetvédelmi érték: 500 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1912

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: AEWA, Bern II., CITES II., CMS II., EU CITES A.

Irányelvek: Madárvédelmi Irányelv, Madárvédelmi Irányelv I.

További információk

Hazai elterjedés
Halastavak, tavak, víztározók, holtágak, nagy kiterjedésű mocsarak, szikes mocsarak, lápok, illetve hullámtéri vagy ártéri fás-bokros területek fészkelője. Telepesen költ, fészkét többnyire nádra, ritkábban fűzbokrokra és fákra építi. Telemetriás vizsgálatok szerint kulcskérdés, hogy a telep 15–20 km-es körzetében táplálkozásra alkalmas vizes élőhelyeket találjon. Legnagyobb telepei az Alföldön a Mezőföld, az Alsó-Tisza-völgy, a Hortobágy és a Kis-Sárrét vizes élőhelyein vannak. Kisebb számban, de rendszeresen fészkel az Alföld több pontján, továbbá a Kis-Balatonon és a Nagy-berekben. A Kisalföldön alkalmi megtelepedései ismertek. Táplálkozáskor a lecsapolás alatt álló halastavakat, víztározókat, szikes tavakat és mocsarakat, rizsföldeket, vízállásos szántókat és gyepeket, ülepítőtavakat, kubikgödröket, hullámtéri kiöntéseket, lassan folyó természetes vízfolyásokat és csatornákat keresi fel. A 40 cm-nél sekélyebb vizekben tud táplálkozni.

Időbeli előfordulás
Az első öregek február közepétől, az állomány zöme márciusban és április első felében, egyes öreg egyedek csak májusban térnek vissza telelőterületeikről. A korán érkező öregek március első felében már fészket építenek és március közepétől kotlanak, fiókáik május végén kirepülhetnek. A később fészkelők fiókáinak kirepülése augusztus közepéig is elhúzódhat. A fiókák kirepülése után, június és szeptember között nagyobb, többnyire 100–500 példányos csapatokba verődnek, de számuk az 1700 példányt is elérheti. A hazai állomány legnagyobb része augusztus vége és október eleje között elvonul. Száraz, aszályos években a nem költő öregek őszi vonulásukat már június elején elkezdhetik. Az utóbbi években egyre rendszeresebb, hogy kis számban áttelelnek, elsősorban a Dél-Alföld halastavain és csatornáin.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát 1976–1980 között 460, az 1980-as évek első felében 550–600, az 1990-es évtized aszályos éveiben 450–500, csapadékos éveiben 650–700, 1996-ban 600–750, 2005–2007 között 1000–1200, 2002–2013 közötti 850–1300, 2014–2020 között 550–900 párra becsülték. Legnagyobb hazai telepei a Hortobágyon alakultak ki: a Derzsi-halastavon 2005-ben 520 pár, a Hortobágyi-halastavon 2015-ben 440–450 pár fészkelt.

Természetvédelem
Fészkelőhelyeit és táplálkozóterületeit a víz megőrzésével lehet biztosítani. Fontos, hogy azok a halastó egységek, ahol kanalasgém telepek vannak, már február végére üzemi vízszinten legyenek. A fészeképítéstől az utolsó fióka kirepüléséig tiltani kell a vízleeresztést, mert az öregek elhagyhatják a telepet, illetve a predátorok könnyebben bejuthatnak a fészkekhez. Nádasban lévő telepeken a nádaratást legkésőbb február közepéig be kell fejezni a megfelelő kiterjedésű, fészkelésre alkalmas lábon hagyott nádas biztosítása mellett. Tiltani kell az olyan kotrást, ami a gémtelep nádasát megszünteti, vagy kiterjedésüket jelentősen csökkenti, ugyanis ez a telep megszűnéséhez vezethet. Fontos a nádasban elszaporodott vaddisznók állományát apasztani és a gémtelepektől távol tartani, mert teljes kolóniákat pusztíthatnak el. Fészkelőhelyén kívül a nádasok kilegeltetésével fontos táplálkozóterületek hozhatók létre a számukra. A táplálkozására vagy fészkelésére alkalmas vizes élőhelyeken bármilyen légvezeték, illetve a vizes élőhelyek közötti nagyfeszültségű légvezetékek komoly ütközési kockázatot jelentenek, ami pusztulást okozhat. Az ütközéses balesetek kis- és középfeszültségű hálózatokon földkábellel történő kiváltással megszüntethetőek, vagy nagyfeszültségű vezeték esetén madáreltérítők telepítésével mérsékelhetőek. Dél-Európában a kanalasgém az afrikai kanalasgémmel és a szent íbisszel hibridizál, emiatt genetikai állománya leromolhat. 

Forrás: Pigniczki Cs. 2022. Kanalasgém. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 325–327.

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása