gólyatöcs

Hazai elterjedés
Elsősorban az Alföldön és a Kisalföldön fészkel, de kisebb állományai előfordulnak a Balaton és a Kis-Balaton mentén, a Dunántúli-dombság egyes vizes élőhelyein, sőt a Sajó völgyében is. A Hortobágyon csak alkalmilag, kis számban telepedett meg a 20. század utolsó negyedében, de a területen végzett legeltetések és tájrehabilitációk eredményeként a 2010-es évekre már rendszeres fészkelővé vált, állománya olykor a száz párt is meghaladta. Legnagyobb sűrűségben a Mezőföldön (Sárvíz-völgye), a Csepeli- és a Solti-síkságon, az Alsó-Tisza-völgyben és a Hortobágyon fordul elő. A víz hiánya és az erdősültség miatt a Dunántúli- és az Északi-középhegység, valamint a Duna–Tisza közi homokhátság jelentős része alkalmatlan a számára.
A sekély vizű vizes élőhelyek széles spektrumán költ, így megtelepszik szikes tavakon, legelőtavakon, sertéstrágya-szikkasztókon, cukorgyári ülepítőtavakon, kubikgödrök mellett, halastavak lecsapolt medrében, újabban pedig kavicsbánya-tavakon is. Az aszályos időszakban természetes élőhelyeiről a mesterséges élőhelyekre – főleg sertéstrágya-szikkasztókra és cukorgyári ülepítőtavakra – váltott át. A hazai állomány 75–85%-a az 1990-es évek első felében ezeken a mesterséges élőhelyeken költött. A rendkívül vizes 2000-es évben viszont a hazai populációnak csupán 11%-a telepedett meg rajtuk. Többségük (51%) a szikes tavakon és környékén kezdett költésbe. Napjainkban az elmocsarasodott tómedrek kilegeltetésekor megjelenő legelőtavak és nyílt vizű szikes tavak nyújtanak új fészkelőhelyet számukra, a hazai állomány egy jelentős része már itt költ. A Felső-Kiskunság szikes tavain és halastavain 1994– 2000 között 0,085–1,146 pár/ha-os denzitásértékeket állapítottak meg a partimadár-költésre alkalmas területeken.

Időbeli előfordulás
Az elsők március elején, az állomány nagy része pedig április közepére érkezik vissza Magyarországra. 2005–2019 között a faj első egyedei évenként március 5–20. között jelentek meg. Fészkelésük április közepétől kezdődik és augusztus elején ér véget, a párok többségénél május–július között zajlik. A fészkelést követően legtöbbjük még a Kárpát-medence vizes élőhelyein kóborol, de számuk augusztus végén csökkenni kezd, és jelentős részük szeptember elejére elvonul. Kisebb egyedszámban még október első felében is viszonylag rendszeresen megfigyelhető. Néhány példány még ennél is hosszabb ideig kitarthat. 2005–2018 között az utolsó példányokat augusztus 27. és január 4. között látták.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években 110–150, 1998–2002 között 180–950, a faj számára kedvezőbb, vizesebb 2015–2017 között időszakban 550–680 párra becsülték.

Speciális rész
Fészkelésekor jellemző lehet az összetojás, amit a 2000-es invázió során különösen nagy, 52%-os arányban tapasztaltak. A 2000-ben, a nagy beáramlás idején észlelt összetojások száma szignifikánsan magasabbnak bizonyult más időszakok adataihoz képest.

Természetvédelem
A gólyatöcs védelmében a vizes élőhelyek biztosítása, a vízmegőrzés, a lokálisan keletkezett csapadék közeli tómedrekben történő megtartása a kulcsfeladat. Szarvasmarha, bivaly és mangalica legeltetésével az elmocsarasodott tavak, szikes tavak megnyithatók. Az élőhely-rehabilitációk során létrehozott mesterséges szigeteket többnyire az első években elfoglalja. Fészkelését elsősorban a ragadozók veszélyeztetik a fészkek kifosztásával és a még röpképtelen fiókák elpusztításával, ezért a vadászható predátorok (varjúfélék, vaddisznó, vörös róka, aranysakál, borz) állományát a vizes élőhelyek környékén minimálisra kell apasztani. Az ezüstfa (és más fásszárúak) terjedése a szigeteket és vízparti területeket teheti fészkelésre alkalmatlanná. Lecsapolt halastavakon megtelepedő állományai érdekében a tavak feltöltését csak a fiókák kirepülését követően lehet elkezdeni.

Forrás: Pigniczki Cs. 2022. Gólyatöcs. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 199–201.