Ugrás a tartalomhoz

gulipán

Adatok

Magyar név: gulipán

Latin név: Recurvirostra avosetta

Tágabb kategória, magyar: Madarak (osztály)

Tágabb kategória, latin: Aves (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Lilealakúak (rend)

Szűkebb kategória, latin: Charadriiformes (ordo)

Fokozottan védett: igen

Természetvédelmi érték: 250 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1954

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: AEWA, Bern II., CMS II.

Irányelvek: Madárvédelmi Irányelv, Madárvédelmi Irányelv I.

További információk

Hazai elterjedés
A hazai szikes területek egyik jellegzetes karakterfaja. A faj klasszikus, természetes fészkelőhelyei a szikes tavak, vakszikes területek, legeltetett vízállásos szikes gyepek és legelőtavak. Költ mesterséges élőhelyeken is: vízállásos szántókon, lecsapolt halastavakon, szennyvízülepítő tavakon, trágyaszikkasztókon, libatelepeken, rizsföldeken, kubikgödrökben és kavicsbányatavakon. Jellemzően az Alföldön fészkel, de a Kisalföld több pontján, a Kis-Balatonon és a Sajó völgyében is költött. Korábbi jellegzetes fészkelőhelyéről, a Duna–Tisza közi homokhátság szikes tavairól, azok kiszáradása miatt teljesen eltűnt. A modellezés alapján előfordulási valószínűségét pozitívan befolyásolja a lágyszárú dominanciával jellemezhető vizes élőhelyek, a szikes és szikesedésre hajlamos gyepek, valamint az állóvizek nagyobb aránya.

Időbeli előfordulás
Az utóbbi időkben szinte egész évben előfordul Magyarországon, az enyhe teleknek köszönhetően. Csak január 11. – február 23. között nem figyelték meg. Nagyobb csapatai március közepén érkeznek. A megfigyelési gyakoriság csökken a költési időszakban, majd jelentősen emelkedik a vonulás előtti gyülekezéskor (augusztus és október között). A biztosan fészkelő egyedek megfigyelései alapján a költési időszak április közepe és július vége közé esik. Legnagyobb hazai csapatában 970 egyedet láttak.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1980-as években 200, 1992-ben 200, 1993-ban 350, az 1990-es évek közepén 200–400, 1998–2002 között 400–800, a 2000-es évek elején 200–450, 2015–2017 között a nemzetipark-igazgatóságok munkatársai 350–360 párra becsülték. A felmérésből esetlegesen kimaradt madarak, illetve a pótköltések alatt helyet váltó párok miatt a hazai állomány 320–400 pár lehet. A Felső-kiskunsági szikes tavakon 1998-ban kb. 110 pár, 1999-ben legalább 270 pár, 2000-ben pedig legalább 300 pár fészkelt. Egyes években az alkalmas helyeken nagy létszámú fészkelőtelepeket alakíthat (pl. 1997-ben a Csaj-tavon 130 pár, 1999-ben Akasztónál a Kígyósháti-halastavon 119 pár, 2002-ben a Biharugrai-halastavon 180 pár fészkelt). Denzitása a kiskunsági Kelemen-széken 1992-ben 0,02 pár/ha, 1994-ben 0,8 pár/ha, 1995-ben 0,17 pár/ha, 2000-ben 0,6 pár/ ha, a Zab-széken 2000-ben 0,19 pár/ha, az akasztói Kígyósháti-halastavon 1999-ben 2,48 pár/ha, a Hortobágyon a Kungyörgyi-libanevelőn 3 pár/ha, a Nagy-sziken 2,7 pár/ha volt.

Természetvédelem
A faj kevéssé területhű, jellegzetes opportunista fészkelő, gyorsan költésbe kezd az alkalmas, akár mesterséges területeken. A mesterséges élőhelyeken ritkábbak a ragadozók, ezért a tojások kelési sikere magasabb lehet, mint a természetes élőhelyeken. A mesterséges élőhelyeken viszont kevesebb a táplálék, ezért kevésbé alkalmasak fiókanevelésre, mint a természetes élőhelyek, így a párok jelentős része elvezeti onnan a fiókákat, ami a fiókák jelentős pusztulásával jár. Az összesített költési siker nagyobb a természetes élőhelyeken, mint a mesterséges élőhelyeken, ezért a természetvédelem elsődleges feladata a természetes élőhelyek, a szikes tavak védelme. Ennek fontos eleme a lokálisan keletkező csapadékvíz közeli tómedrekben történő megtartása. A szikes élőhelyeken meg kell akadályozni a benádasodást, illetve a mocsári növényzet előretörését, az édesvíz-bevezetés megszüntetésével, a legeltetés kiterjesztésével. A szikes tavakon élőhelyeit fészkelésre alkalmatlanná teheti az ezüstfa és más fás szárú növényzet terjedése. Ha mesterséges élőhelyeken alakulnak ki a fészkelőtelepek, gondoskodni kell a vízvisszatartásról, vagy lecsapolt halastavakon a tómeder feltöltésének tilalmáról a fiókák kirepüléséig. A költési siker növelése érdekében a vadászható predátorok létszámát apasztani szükséges. A légvezetékekkel bizonyítottan ütközik, ezért élőhelyein fontos a légvezetékek kiváltása földkábelek kiépítésével, illetve nagyfeszültségű vezetékeknél madáreltérítő berendezések telepítésével a pusztulás mérsékelhető.

Forrás: Pigniczki Cs. & Lengyel Sz. 2022. Gulipán. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 201–203.

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása