ugartyúk

Hazai elterjedés
Rejtett életmódja és éjszakai aktivitása miatt nehezen felmérhető faj. Hazai állományai jelenleg kizárólag a Dunától keletre, az Alföldön élnek. Költ a Csepeli- és a Solti-síkon, a Tisza-völgy egyes területein, a Hortobágyon és a Tiszántúl néhány részén. Valószínűleg fészkel a Homokhátság néhány pontján és a Hevesi-sík területén. Egykor költött a Kisalföldön, a Zalai-dombság és a Dunántúli-középhegység (Bakony és Budai-hegység) területén. Napjainkban fontos élőhelyei az alacsony növényzetű, túllegeltetett, vakszik-foltokban gazdag, padkás szikes puszták és a szántóföldek. A homoki élőhelyekről, ahol valaha jóval gyakoribb volt, jelenleg csak szórványosan kerül elő. Szántóföldeken tavaszi gabonában, kapás kultúrákban, friss lucernavetésekben, ugarokon, parlagok kopár foltjain, korábban homoki szőlőkben és fiatal telepített feketefenyő-ültetvényeken is fészkelt. Az 1970-es évek végén végzett vizsgálatok szerint fészkeléseit elsősorban az Alföld legszárazabb és legforróbb nyarú körzetéből, a Székesfehérvár–Szeged–Hortobágy által meghatározott háromszögből ismerték, főleg futó- homokról, illetve szoloncsák és szolonyec szikesekről. Kisebb számban a Bakony és a Budai-hegység mészköves platóin is megtelepedett 363 m tengerszint feletti magasságig.

Időbeli előfordulás
Március vége és október közepe között fordul elő. Legkorábban március 24-én, legkésőbb november 17-én észlelték hazánkban. Biztosan költő egyedeket május eleje és június vége között észleltek. Ősszel, vonulás előtt csapatokba verődnek. A Kiskunságban a legnagyobb gyülekező csapatok a 2000-es években 40–70 példányból álltak.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1980-as években 200, az 1990-es években 200–250, 1995–2002 között 150–250, 2015–2017 között a nemzetipark-igazgatóságok 32–44 párra becsülték.

Természetvédelem
A faj védelmének megszervezéséhez a párok fészkeit pontosan ismerni kell, ezért azokat évről-évre meg kell keresni. A keresést éjszaka, hang alapján, majd az így leszűkített helyeken nappal, vizuálisan kell végezni. A kotlás idején történik a szántóföldeken a kultivátorozás és a vegyszerezés, emiatt a tojásos fészkek megsemmisülhetnek. Itt, a felderített fészkeknél védőzónát kell kijelölni, ahol nem végezhetőek el ezek a műveletek. Fontos a gyepek általános megőrzése és legeltetése. A szikes gyepeken szükséges, hogy túllegeltetett részek álljanak a rendelkezésére. A legeltetés felhagyása, de már a legelőnyomás csökkenése is a növényzet magasságának a növekedését, a nádas megjelenését okozhatja, ez élőhelyeinek a leromlásához vezet. Gyepeken a felderített fészkeknél a legeltetést 30–40 napra célszerű felfüggeszteni. Tojásos fészkét és lapuló fiókáit az utakról letérő járművek eltaposhatják, ezért fészkelőhelyein a járművek csak az utakon közlekedhetnek. Megmaradt homoki élőhelyein a fásítás, erdősítés teljes tilalmát kell elérni. A vadászható predátorok visszaszorításával költési sikere növelhető. Élőhelyén a nyílt területen kihúzott kerítéseknek nekirepülhet, ezért ezek telepítésénél gondosan kell eljárni.

Forrás: Pigniczki Cs. 2022. Ugartyúk. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 196–197.