nagy kárókatona

Hazai elterjedés
Nagyobb folyók mentén (Duna, Tisza, Dráva, Körösök) és állóvizek közelében költ. Telepei ismertek a Kisalföldön, a Dunántúli-dombság egyes pontjain, köztük a Kis-Balatonon, az Alföldön a Sárréten, a Hortobágyon és a Nagykunságban. Hullámtéri vagy ártéri erdőkben, nagyobb lápok, mocsarak és halastavak nádasában vagy facsoportjain fészkel. Megtelepedésének alapvető feltétele, hogy halban gazdag, mély vizek legyenek kolóniái közelében. Fészkelési időszakon kívül folyókon, nagyobb csatornákon, nagyobb tavakon (Balaton, Fertő tó, Velencei-tó, Tisza-tó), halastavakon és víztározókon tartózkodik a leggyakrabban. Hidegebb teleken a befagyó állóvizekről a be nem fagyó vízfolyásokra húzódik át.

Időbeli előfordulás
Egész évben előfordul. Biztos költési adatai február vége és július közepe közé esnek. Ősszel és télen a tőlünk északabbra fészkelő állományokból is érkeznek hozzánk egyedek.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát 1976–1980 között 557, az 1980-as évek elején 1700, 1992–1994 között 2600, 1996-ban 1700–1800, 1999–2001 között 3185–3285, 2005–2007 között 3000–4000, 2013–2017 között a nemzetipark-igazgatóságok által végzett telepfelmérések alapján 2400–2700 párra becsülték.

Természetvédelem
Halgazdálkodási károkat okoz. E kártétel mérséklése érdekében külön engedéllyel, illetve a jogszabályban meghatározott feltételek teljesülése mellett intenzíven gyérítik, ennek azonban nincs negatív hatása a teljes európai állomány alakulására nézve. Gyérítésénél kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a fokozottan védett kis kárókatona még véletlenül se kerüljön terítékre, ugyanis a két faj gyakran mozog vegyes csapatokban. Potenciálisan fennáll annak a veszélye is, hogy a védett sarki vagy északi búvárral összetévesztik a kárókatonát és tévedésből a védett fajokat ejtik el. Fészkelési időszakban más, sok esetben védett és fokozottan védett fajokkal alkotott vegyes telepein biztosítani kell számára is a zavartalanságot. Vonulási időszakban a kiemelkedően fontos vízimadár-gyülekezőhelyeken gyérítése, riasztása természetvédelmi szempontból nem, vagy csak szigorú feltételek és korlátozások betartása mellett engedélyezhető. Riasztására több módszert is alkalmaznak Európa-szerte.

Forrás: Pigniczki Cs. 2022. Nagy kárókatona. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 320–321.