Ugrás a tartalomhoz

díszes tarkalepke

Adatok

Magyar név: díszes tarkalepke

Latin név: Euphydryas maturna

Tágabb kategória, magyar: Ízeltlábúak (törzs)

Tágabb kategória, latin: Arthropoda (phylum)

Szűkebb kategória, magyar: Lepkék (rend)

Szűkebb kategória, latin: Lepidoptera (ordo)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 50 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1993

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern II.

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II., Élőhelyvédelmi Irányelv IV.

További információk

Tarkalepkefélék családja (Nymphalidae)
 
 
Díszes tarkalepke (Euphydryas maturna, Syn.: Melitaea maturna)
A szárnyfesztávolsága 45-50 mm. Elülső szárny viszonylag magas, csúcsa felé megnyúlt és kihegyesedő, hátulsó szárnya kerek, a sejt nyitott. A rajzolat legfeltűnőbb eleme a külső szegélytér igen széles vörösbarna szalagja. Hátulsó szárnyán a gyöngyfolt sor szalagjában nincsenek fekete pontok, a szalag széles, sötét narancsvörös vagy vörösesbarna. A rajzolat fekete és barna, körvonalai kissé elmosódottak, a sejt kettő darab vörös foltja között egy sárga vagy halvány vörösbarna folt helyezkedik el, és mind két szárnyán a sejt és a vörös szalag között apró foltokból álló sárga, a belső szegélyen gyakran ismét vörössé váló foltsor húzódik végig, ez a sor a nőstényeken sokkal fejlettebb, mint a hímen. Hátulsó szárnyának fonákján az alapszín halvány kénsárga. Nincs hasonló faj.
Délnyugat-szibériai faunaelem, nemorális (ligeterdei) faj. Euroszibériai elterjedésű faj, ám korábbi európai és nyugat-ázsiai élőhelyéről rohamosan szorul vissza, jelenleg Európa-szerte a kipusztulás által fenyegetett fajként tartják számon. A Tiszántúlon szórványosan elterjedt, egyes élőhelyein (pl. Bocskaikerttől nyugatra lévő gyöngyvirágos tölgyesben), időnként hatalmas egyedszámban léphet fel. A Nyírség nagyobb kiterjedésű nedvesebb keményfa-ligeterdeiben, üdébb kocsányos tölgyeseiben gyakori, valamint a Körös-vidéken.
Magyarországon a karsztbokor erdőkben, sík vidéken keményfa-ligeterdőkben, folyóvölgyekben. Élőhelyei tölgy-kőris-szil ligeterdők és üde lomboserdők.
A hernyó tápnövényei a fagyal (Ligustrum vulgare) és különböző kőris fajok (Fraxinus spp.) úgy, mint a magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. danubialis), magas kőris (Fraxinus excelsior), virágos kőris (Fraxinus ornus), áttelelés után különféle erdei lágyszárú növények pl.: borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia). Kezdetben társasan, szövedék között (hernyófészekben) él nyár elején, majd magányosan. A nyár melegebb időszakára már a nedves gyepszintbe húzódik el a hernyó, itt áttelel, majd kora tavasszal apró lágyszárúakat (főleg Veronica-féléket) fogyaszt, végül fák törzsén bábozódik. Az imágó május elejétől június végéig repül, a rajzási csúcs május végére esik.
 
Leírás forrása:
Baranyai T. & Korompai T. (2007): A Tiszántúl repülő ékkövei, Az Észak-Alföld nagylepkéi – Zöldike Ismeretterjesztő Sorozat 19., Nimfea Természetvédelmi Egyesület, Túrkeve. 51 pp.
Gozmány László Dr. (1968): Nappali lepkék – Diurna in Magyarország Állatvilága – Fauna Hungariae XVI. kötet – Lepidoptera, 15. füzet. Akadémia kiadó, Budapest. 205 pp.
www.macrolepidoptera.hu
 
Kép(ek) forrása:
http://kitaibel.hu/lepidopterology/nappali/page108.html
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása