A jogi védelem alatt álló természeti területek kiterjedése Európa- és világszerte fokozatosan növekszik, az élőhelyek leromlását, a biológiai sokféleség csökkenését mégsem sikerül megállítani. Ennek egyik oka, hogy a védett természeti területek kiemelt oltalmának gyakorlati érvényesítését biztosító szabályozórendszer és eszközök korlátozottan állnak rendelkezésre, illetve alkalmazásuk nem eléggé hatékony.

Nemzeti parkjaink övezetekbe sorolásának célja, hogy hosszú távra meghatározza természetvédelmi kezelésük és hasznosításuk stratégiai–térbeli kereteit. Az övezeti besorolás eszközt biztosít a természetvédelmi oltalom társadalmi elvárásként is jelentkező hatékonyabb gyakorlati érvényesítéséhez, és lehetőséget nyújt a természeti erőforrások fenntartható, a kiemelt oltalommal összeegyeztethető, jogszerű és kiszámítható hasznosítására. Az övezeti rendszer kialakítása és működtetése ennek megfelelően minden érintett érdeke.

Nemzeti parkjaink területének övezetekbe sorolását a természet védelméről szóló 1996. évi LII. törvény írja elő.

Az állami természetvédelem különböző szakmai előzmények után 2012–2013-ban dolgozott ki – a WWF Magyarország bevonásával és aktív közreműködésével – egy olyan koherens szakmai koncepciót nemzeti parkjaink övezeti besorolására, amely a témakör korszerű szabályozásának alapjául szolgálhatott. A nemzeti parkok területének övezetekbe való besorolásáról és az egyes övezetekre vonatkozó általános természetvédelmi előírásokról szóló, 2013 decemberében megjelent VM rendelettel rendelkezésre álltak azok a részletszabályok, amelyek alapján megtörténhet a nemzeti parki övezetek területi lehatárolásának jogszabályi kihirdetése.

A természeti övezetbe tartoznak a nemzeti parkok azon területei, amelyek kizárólagos rendeltetése a táj és az ökoszisztéma természetes folyamatainak és szerkezetének helyreállítása, fenntartása, az ehhez szükséges feltételek biztosítása. A természetvédelmi kezelés célja a természeti folyamatok működésének biztosítása, elősegítése, valamint helyreállítása a minimálisan szükséges beavatkozás elvének érvényesítésével. A rendelet tételesen meghatározza azokat a tevékenységeket, amelyek a természetvédelmi kezelés keretében megvalósíthatók a természeti övezetben. A Hortobágyi Nemzeti Parkban (HNP) pl. a Pentezugi Vadlórezervátum vagy a Kunkápolnási-mocsár területe tartozik a természeti övezetbe. 

Látkép a Hortobágyi Nemzeti Park természeti övezetébe sorolt Pentezugból
(Fényképezte: Lisztes László, forrás: HNPI)

A természetkímélő hasznosítás övezetében a természetvédelmi kezelés és a természetkímélő hasznosítás térben és időben együtt, vagy egymás mellett van jelen; az elsődleges cél ezek összhangjának biztosítása. A természetvédelmi kezelés mellett a táji és a természeti értékeket nem károsító, a védelem céljainak eléréséhez nem feltétlenül szükséges, vagy elsősorban nem a védelem céljainak megvalósítására irányuló gazdálkodás, területhasználat is folytatható.

A szolgáltató övezetbe a beépített területek, továbbá azok a helyszínek tartoznak, amelyeknek a rendeltetése intenzív, rendszeres emberi jelenléttel jár. A természetvédelmi kezeléshez szükséges, azt elősegítő, továbbá a természetkímélő hasznosításhoz kötődő infrastruktúrát elsősorban a szolgáltató övezetben kell elhelyezni. A HNP-ben pl. a Pusztai Állatpark területe vagy a Kilenclyukú-híd és a Hortobágyi Pásztormúzeum környéke tartozik ide.

A nemzeti parki övezetek jogszabályi kihirdetésre alkalmas lehatárolásának előkészítése elől 2017–2018-ban hárultak el az utolsó technikai-adminisztratív akadályok: a digitális ingatlan-nyilvántartási térképi adatállományok használatának lehetővé tételével megkezdődhetett a folyamat. 

(A képre kattintva  a térkép nagyobb  méretben is megtekinthető)

Elsőként Magyarország legrégebbi nemzeti parkja, az 1973-ben létesített Hortobágyi Nemzeti Park esetében történt meg az övezeti besorolás jogszabályi kihirdetése az agrárminiszter 17/2020. (VI. 2.) AM rendeletével.
A HNP területének 11 %-a a természeti övezetbe, 88 %-a természetkímélő hasznosítás övezetébe, a fennmaradó rész pedig a szolgáltató övezetbe tartozik.

A HNP területe megegyezik a Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta világörökségi helyszín területével. A nemzeti park övezeti besorolása elősegíti a világörökségi helyszín kiemelkedő egyetemes értékének hosszú távú megőrzését, fenntartását, ezáltal az UNESCO Világörökségi Egyezményében foglalt, Magyarország által vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítését.

Az övezeti besorolás a nemzeti park teljes területére vonatkozik, ezért az övezetek lehatárolása egyben a nemzeti park területének újbóli jogszabályi kihirdetését jelenti aktuális ingatlan-nyilvántartási adatok felhasználásával. Ez utóbbi jelentősen hozzájárul a jogbiztonsághoz és a természetvédelmi szempontok hatékony érvényesítéséhez pl. egyedi hatósági ügyekben.

Az övezetek lehatárolásával járó „újrakihirdetés” alkalmat teremtett a HNP területét érintő technikai korrekciókra is, pl. a Tisza-tó esetében az eredeti védetté nyilvánítási dokumentációnak megfelelő lehatárolásra Poroszló és Újflőrincfalva területén.

A rendelet kihirdetése fontos lépés a Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta világörökségi helyszín lehatárolásának időszerű pontosításában, véglegesítésében is. Erre várhatóan az UNESCO Világörökségi Központjánál kezdeményezendő ún. „Minor Boundary Modification” eljárás keretében kerülhet sor a jövőben – a világörökségi helyszín világörökségi védőövezetének szintén a természetvédelmi szakterület közreműködésével történő kijelölésével együtt.