Ha a természet szót meghalljuk, többnyire vonuló madarak, nyíló virágok, vadregényes erdők, végtelen pusztaságok képe jelenik meg a szemünk előtt, vagyis csupa élő szervezet, életközösség. Ugyanakkor az élő szervezetek élettelen környezete, a talaj, a kőzet, a víz éppúgy része a természetnek, mint a növények és az állatok. Emellett az élettelen természet nem csak mint élőhely funkcionál, hanem egyes elemei önmagukban is tudományos, kulturális, esztétikai, oktatási értéket képviselhetnek.

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény értelmében hazánkban az élettelen természet egyes különleges képződményei a törvény által ex lege védelem alatt állnak. Ilyen módon védett természeti érték valamennyi barlang, védett természeti terület (természeti emlék) valamennyi forrás, víznyelő, kunhalom és földvár.

A törvény lehetőséget biztosít számos további, megőrzésre méltó élettelen természeti érték – így földtani képződmények és alapszelvények, ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok és azok lelőhelyei, felszínalaktani képződmények, talajszelvények, valamint mesterséges üregek egyedi jogszabállyal történő védetté nyilvánítására is.

Az 1950-es évektől kezdődően, számos olyan helyszín került fel természetvédelmi területeink listájára, amelyek védetté nyilvánítása az ott található, különleges földtani vagy felszínalaktani képződmények kiemelt oltalmát szolgálta. Ilyenek például – hogy csak a legismertebbeket említsük – az ipolytarnóci ősmaradvány-lelőhely, a vértesszőlősi előember-telep, az úrkúti őskarszt sziklaformái, a tatai Kálvária-domb mészkő-rétegei, a szomolyai kaptárkövek a Bükkalján, vagy a celldömölki Ság-hegy bazaltvulkáni kürtője.

2007-ben újabb csoporttal bővült a területi védelemtől függetlenül, egyedi jogszabállyal védett természeti  értékek köre is: a 21/2007. (VI. 20.) KvVM rendelettel megtörtént 11 ritka és veszélyeztetett hazai ásványfaj bizonyos mérettartományt meghaladó példányainak védetté nyilvánítása.

Számos kiemelkedő élettelen természeti értéket hordoznak egyes nagyobb, komplex természetvédelmi jelentőségű védett területeink (nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek) is. Ki ne ismerné például a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén a Tapolcai-medence bazalt-tanúhegyeit, a Tihanyi-félsziget gejzírkúpjait, vagy a Káli-medence kőtengereit? A védett területek természetvédelmi kezelésének azonban értelemszerűen ki kell terjednie a fentieknél kevésbé szembeötlő élettelen értékek megőrzésére is. Az ennek megalapozását célzó tematikus kutatási programok közül 2007-ben fejeződött be az országos jelentőségű védett területeken található, s a földtörténet különféle korszakaiban képződött változatos kőzetféleségek típus-lelőhelyeinek számító földtani alapszelvények felmérése és nyilvántartásba vétele.