Abaligeti-barlang

Tömegturizmus számára megnyitott, 1982 óta fokozott védelem alatt álló természeti érték a Mecsek-hegység Ny-i oldalában. Az Abaliget község szélén fekvő mesterséges tó partján nyíló barlang a hegység leghosszabb és legismertebb rendszere. A triász időszaki mészkőben kialakult, meanderező, szinlőkkel tagolt aktív patakos főághoz három oldalág csatlakozik. A falakat szép oldott és koptatott formák díszítik, de cseppkőképződmények is láthatók. Gazdag élővilágából legnevezetesebb az abaligeti vakrák. A barlang jelentős denevérpihenő, a téli időszakban a zavarást jól tűrő kis- és nagypatkós denevérek százai figyelhetők meg. A felmérések során 19 telelő vagy szaporodó fajt határoztak meg.
Az egykor Paplikának nevezett barlangot 1768-ban Mattenheim József molnár tárta fel, aki társaival az addig ismert előüregen túlmerészkedve a főág végén lévő tavacskáig jutott el. Újabb szakaszok megismerésére csak e században került sor, amikor a kutatók a keleti és a nyugati oldalágba, majd 1954-ben a Nagy-dóm feletti felső járatba jutottak be, melynek legszebb része a cseppkövekkel díszített Nagy-terem. 1960-ban búvárok a víz alatti szakaszok felderítését kísérelték meg; 1963-ban a Ny-i 1. oldalágat, 1960-64 között, pedig a Ny-i 2. oldalágat tárták fel 720 m hosszban, kimutatva annak kapcsolatát a Törökpince- és az Akácos-víznyelővel.
A barlang első felmérését és leírását Kölesi Vince 1819-ben készítette el, munkája 1820-ban jelent meg. 1862-ben Schmidl Adolf földrajztudós vizsgálata, tanulmányában foglalkozott a barlang helyrajzával, állatvilágával s ismertette az általa végzett ásatások eredményeit is. 1923-ban Bokor Elemér biológus mérte fel a barlangot, a mai napig helytálló pontossággal. A helyszínen végzett geológiai megfigyelései és állattani feldolgozásai alapján doktori értekezést készített.
A látogatás megkönnyítése érdekében a barlang szűk bejáratát és első szakaszát 1833-ban, illetve1884-ben tágították ki. A nagyközönség számára 1957-ben nyitották meg, amikor bevezették a villanyvilágítást, járdákat, lépcsőket építettek.
A barlang átlaghőmérséklete viszonylag magas, 12,6 ºC. A Gyógy-teremben több évtizeden át légúti megbetegedésben szenvedők rendszeres gyógykezelése folyt, 2000-ben pedig gyógybarlanggá nyilvánították.
Irod. Kölesi V. (1820): Az újonnan felfedezett Abaligethi Barlangnak leírása. Tudományos Gyűjtemény; Bokor E. (1925): Az abaligeti barlang. Földrajzi Közlemények; Gebhardt A. – Oppe S. (1959): Az Abaligeti barlang. Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal; Hazslinszky T. (1996): Abaligeti-barlang. TKM Kiskönyvtára; Székely K. (2002): Abaligeti-barlang. Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság; Havasi I.-Salamon G.-Székely K.: Abaligeti-barlang. In.: Székely K. (2003) : Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó.