Százharminc esztendeje, 1893 decemberében kezdte meg munkáját a Magyar Ornithológiai Központ. A neves természettudós, Herman Ottó kezdeményezésére. A híres polihisztor volt a szervezet első igazgatója is. A madártani intézetként ismertté vált szakmai műhely később a mai agrártárca jogelődje, a Földmívelésügyi Minisztérium szervezetébe tartozott. Munkatársai széleskörű nemzetközi elismertségre tettek szert. Eredményeiket az Aquila című évkönyvben adták közre. Az akkor már Schenk Jakab vezette intézmény nevéhez kötődik a hazai természetmegőrzés elindítása is. Érdemük, hogy 1922-től kócsagőr óvta a Kis-Balaton gémtelepeit. Ezekre a hagyományokra épül az országos Természetvédelmi Őrszolgálat.

Az évfordulóra az agrárminisztérium új kötet megjelentésével emlékezik. Szerzője Magyar Gábor, az agártárca főosztályvezetője. E kötet Előszavában Rácz András természetvédelemért felelős államtitkár így fogalmazott: „E kiadvány: számvetés. Fejezetekbe szedett korszakok, bekezdésekbe tagolt állomások, mondatokba szerkesztett tények fejlődéstörténete. Szóról-szóra. A témáját jól ismerő szakember alaposságával. S emlékezés is egyben.”
Felidézte, hogy az intézmény fő feladata a madárvédelmi kérdések vizsgálata és a madárvédelem hatékony előmozdítása volt. A könyv fülszövegében Vass Krisztián minisztériumi tanácsadó hangsúlyozta: „Hiteles hang a hivatásról. Az első tudománytörténeti munka, mely a hazai természetvédelem és madártan egyik legterebélyesebb fészkéről íródott. Az egykori magyar ornitológiai központ kalandosan viszontagságos múltjáról.”

A könyv letölthető a címre kattintva: A Madártani Intézet története – 130 év a madárvédelem szolgálatában