A moratórium lejár, a védelem nem: így folytatódik az állami erdők kezelésének átalakítása

2026. szeptember 30-án lejárt a védett és Natura 2000 erdőkre vonatkozó fakitermelési moratórium, de helyette nem a korábbi gyakorlat tér vissza. Október 3-tól védett és Natura 2000 területeken minden erdőrészletben a tarvágás és a többi, erdőfelújítással járó kitermelés csak külön felülvizsgálat után indulhat el. Ami nincs a felülvizsgálat után jóváhagyott listán, az nem indul. Az állami erdők kezelésének átalakítása egy komplex folyamat, az elmúlt közel egy évszázad rossz gyakorlatát nem lehet egyik percről a másikra megváltoztatni. A moratórium lejártával ennek a munkának a következő szakasza kezdődik.

Másképp gondolkodunk az erdőkről. Az állami erdőt az előző kormány évtizedeken át ipari szemlélettel kezelte: csak a bevétel számított. Ez majdnem száz éve beállt rendszer: Magyarország erdeinek mintegy 42%-a áll valamilyen védettség alatt, ennek ellenére a hazai erdők közel 90%-át vágásos üzemmódban kezelik, az örökerdő üzemmód aránya mindössze 1,7–2%. Ennek az a következménye, hogy a védett erdőkből származó faanyag érdemi részesedéssel bír a hazai piacon. Ezt meg fogjuk változtatni. A jelenleg felülvizsgálattal érintett 12.000 erdőrészletben több mint 7 millió köbméter faanyag kitermelésére ad lehetőséget a korábbi szabályozás. Ezt a gondolkodást lecseréljük. Az állami erdővagyon a társadalom közös értéke, ennek megfelelően készítjük elő jövőbeni kezelését, amely biztosítja teljes körű megóvását.

Ezt három, egymásra épülő lépésben valósítjuk meg.

Az első a moratórium volt: átmeneti eszközként megakadályozta, hogy az aszály és a tartós hőség idején a legértékesebb állami erdőkbe betervezett, erdőfelújítással járó fakitermelésekre sor kerüljön. A moratórium időszaka alatt megindult a védett erdőkben betervezett fahasználatok felülvizsgálata, ami mintegy 12.000 erdőrészletet érint. Emellett a tilalom időt adott a következő lépések kidolgozására is. Időközben elindult az új erdőstratégia megalapozása és a sok évtizedre visszanyúló hazai erdőgazdálkodási rendszer átvilágítása. Tisztáztuk és stratégiai pillérekként rögzítettük az Élő Környezetért Felelős Minisztérium erdőkkel kapcsolatos legfontosabb alapelveit: a magyar erdőket elsősorban természeti értékként és természeti erőforrásként kezeljük és védjük, miközben törekszünk egyéb ökoszisztéma-szolgáltatásaik, köztük a tűzifa és a fa nyersanyag biztosítására is.

A második a moratórium utáni kontroll: az erdőgazdaságok és a nemzeti park igazgatóságok együtt keresik az elérhető legjobb kompromisszumot, Magyarország 664 ezer erdőrészletéből eddig több mint tízezret néztek át egyenként. A felülvizsgálat célja a magas természetességű erdőkre nehezedő fakitermelés azonnali csökkentése, vagy törlése. Ez a munka jelenleg is tart. A védett és Natura 2000 státusz a gazdálkodást természetvédelmi előírásokhoz köti, a most zajló ellenőrzés ehhez szigorúbb, erdőrészlet szintű réteget ad. Az erdőket természetességük szerint differenciáltan kezeljük: a magas természetességű erdőkben a betervezett kitermelések törlése a cél, a leromlott állományokban a beavatkozás csökkentése és az erdőborítás megőrzése. Ugyanakkor az örökölt rendszerszintű problémák miatt még nincs lehetőség az összes védett erdőrészletben egy lépésben történő, teljes körű tiltására, mivel a téli szezon előtt felelősen kell gondolkodnunk a lakosság faellátásáról is. Ahol a szükséges faellátás geográfiai okokból helyi alternatív megoldással jelenleg még nem pótolható, azt havi adatszolgáltatásunk pontosan követi; hosszabb távon a legértékesebb területeket véglegesen mentesítjük a fatermelés alól.

A harmadik a teljes rendszer átalakítása és az új erdőstratégia elkészítése. Az erdőstratégia, amelyet az Élő Környezetért Felelős Minisztérium vezetésével, a természetvédelem, az erdészek, a tudományos szakmai szereplők és a civil szervezetek bevonásával alakítunk ki, hat szakmai szempontra épül: az erdő egészségi állapotára és felújulási képességére, a fajösszetételre és biodiverzitásra, a termőhely klímaérzékenységére, a talaj- és vízvédelmi funkcióra, valamint az erdő rendeltetésére és társadalmi szerepére. Ez a hat szempont adja a keretet ahhoz is, hogy a vágásos gazdálkodást fokozatosan felváltsa a folyamatos erdőborítás biztosítása, és egy kíméleti hálózat kialakítása, a maradék vágásos területeken növekedjen a természetes felújítás aránya. Ehhez átalakítjuk az állami erdészeti társaságok szervezetét és finanszírozását, módosítjuk a jogszabályi keretet, a termelés kereteit pedig az ország faanyag-felhasználásának felülvizsgálata után határozzuk meg.

Közben kezdődik a fűtési szezon. A feladat nehéz, mert egyszerre kell megvédeni az erdővagyont és kielégíteni a tűzifa-igényeket, egy aszályos évben, amikor az állami erdőgazdaságok tűzifakészlete alacsonyabb a korábbiaknál. Elsőként a szociális tűzifát, majd a lakossági igényeket szolgálják ki az erdőgazdaságok, a fát pedig elsősorban a nem védett, rossz állapotú vagy idegenhonos fajokból álló állományokból termelik ki, és számítunk a magánerdő-gazdálkodókra is.

Rendszeres tájékoztatást adunk. Az erdőgazdaságok havonta kétszer jelentenek, az Élő Környezetért felelős Minisztérium pedig havonta, azonos mutatókkal, nyilvánosan közzéteszi az eredményeket: hány erdőrészlet vizsgálata fejeződött be, hol marad el teljesen a kitermelés, hol csökken, és mekkora területet érintenek a döntések. Az adatokat térképi megjelenítéssel és konkrét helyi példákkal is alátámasztjuk, hogy az országos számok mögött a valódi erdők állapota is látható legyen. Az első eredményeket októberben közöljük.

Az erdők védelme közös ügy: az erdészeti szakma, a természetvédelem és a társadalom együtt tudja megőrizni a magyar zöldvagyont.