Védelem alá kerülő tengeri uborka fajok¹

Ahhoz, hogy a tengerek, óceánok élővilágának változatossága fennmaradjon, az olyan szabályozatlan emberi tevékenységek szükséges, mint az egyes fajok állományainak túlzott halászata, vagy a környezetszennyezés mértékének csökkentése.

A tüskésbőrűek törzsébe tartozó tengeri uborkák fontos szerepet töltenek be a tenger- és óceánfenék biológiai folyamataiban és az ottani ökoszisztéma fenntartásában. E fajok az óceánok és tengerek sekély részein, parti sáv 45 méternél nem mélyebben lévő fenekén élnek, ahol üledékszűrögetéssel jutnak a számukra szükséges szerves anyagokhoz, majd a tápanyagok kiszűrése után „tiszta” homokot juttatnak a tengerfenékre. A tengeri uborkák több mint 200 szimbióta, parazita és egyéb faj számára jelentenek gazdát, így fontos szerepet játszanak a tengerek biológiai sokféleségének (bioperzitásának) megőrzésében is. Bár magyar ízlésünknek meglepő lehet, a tengeri uborkákat a világ számos pontján, főleg Ázsiában előszeretettel fogyasztják. A túlhalászás miatt a tengeri uborka fajok állományai drasztikus csökkenésnek indultak, különösen az 1980-as évek óta. Ráadásul a példányok összegyűjtése sem igényel különösebb halászati technikát. A nemzetközi piacokon így egyre keresettebbé váltak, egyre több egyed került eladásra, ami drasztikus állománycsökkenéshez vezetett. Az alacsony egyedszámú, lassú mozgású fajok szaporodását tovább nehezíti, hogy az állománycsökkenés miatt a példányok egymástól való távolsága nő. Ezáltal a párosodni kívánó egyedek találkozásának esélye, valamint a területen az újratelepülés lehetősége is csökken.

Az egyedszám csökkenés miatt a három legveszélyeztetettebb tengeri uborka fajt (Holothuria (Microthele) fuscogilva, Holothuria (Microthele) whitmaei, Holothuria (Microthele) nobilis) a CITES II. függelékébe sorolták be.

Holothuria (Microthele) fuscogilva (Forrás: Wikimedia)

A Cedrela nemzetségre vonatkozó védelmi szint szigorítása²

A nemzetközi kereskedelem által előidézett állománycsökkenés természetesen nem csak az állatok, hanem a növények között is megfigyelhető. A túlzott fakitermelés a fafajok egyedszámának és elterjedési területének csökkenéséhez vezet, mely egyben az állatok és más élőlények élőhelyeinek megszűnését is eredményezi. Az Újvilágban széleskörűen elterjedt Cedrela nembe tartozó fafajok faanyaga utáni kereskedelmi igény folyamatosan növekszik, különösen amióta az értékesebb mahagónifajok (Swietenia spp.) a kilencvenes években nemzetközi oltalom alá kerültek, így mára sajnos a Cedrela-állományok is igencsak megfogyatkoztak. A Cedrela fajok fejlődéséhez, növekedéséhez jó vízelvezető képességű talajra, illetve sok napfényre van szükség. E fajok közül a faanyagként leggyakrabban hasznosított Cedrela odorata-t főleg bútorok, ajtók és ablakok elkészítéséhez használják. Az elmúlt 100 évben e faj elterjedési területe az erdőirtások következtében 28,8%-al csökkent és az előrejelzések szerint az elkövetkező 100 évben további 40,4%-os csökkenés várható. Hasonló trendek mutatkoznak a Cedrela nem további fajainál is.

A fentiek miatt valamennyi Cedrela-faj felkerült a CITES II. függelékébe, és ezzel hasonló védelem illeti meg őket, mint a hangszerekhez leggyakrabban használt rózsafákat.

Cedrela odorata (Forrás: Wikimedia)