2021. március 23-án fájdalmas veszteség érte az Agrárminisztériumot és a hazai természetvédelmet. Tragikus hirtelenséggel, életének 51. évében elhunyt Czirák Zoltán, az Agrárminisztérium Biodiverzitás- és Génmegőrzési Főosztály Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztályának vezetője.

Személyében egy kivételesen nagy szakmai tudással és megingathatatlan elhivatottsággal rendelkező szakembert, barátot és kollégát veszítettünk el. Munkáját mind hazai, mind európai uniós és nemzetközi szinten is széles körben elismerték és tisztelték. Volt bátorsága és tudása ahhoz, hogy elkötelezett kiállásával valódi változást tudjon elérni a veszélyeztetett fajok védelmében itthon és nemzetközi szinten egyaránt.

Czirák Zoltán Budapesten született és mindvégig itt is élt. 1988-ban érettségizett a Kaffka Margit Gimnáziumban. Biológiai érdeklődésének megfelelően egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán biológus szakon végezte. 1996-ban szerzett diplomát ökológia és evolúcióbiológia szakirányon, ahol szakdolgozatát „A fajok hatékonyabb jogi védelmének lehetőségei a társadalom tudása és a nemzetközi szabályozások alapján” címmel írta. Biológiai tanulmányaival párhuzamosan 1994-1996 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem vadgazdálkodási és vadászati szakirányát is elvégezte.

Már az egyetemi évek alatt aktívan bekapcsolódott az akkori Természetvédelmi Hivatal munkájába. 1996-2002 között a Környezetgazdálkodási Intézet, 2002-től pedig egészen mostanáig a Környezetvédelmi Minisztérium és jogutódainak munkatársa volt. Széleskörű, gyakorlatilag valamennyi taxonómiai csoportra kiterjedő fajismerete révén elsősorban a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét szabályozó egyezménnyel (CITES) kapcsolatos feladatokkal foglalkozott. Munkája kiterjedt a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos más nemzetközi egyezményekre is, melyeknek nemzeti kapcsolattartója volt. Emellett szívügye volt a hazai fajok védelme. Kiemelkedő a védett és vadászható állatfajok körének meghatározásában, a védett állatokkal folytatható tevékenységek, az inváziós állatfajokkal szembeni intézkedések megfogalmazásában, valamint az állatvédelemmel foglalkozó jogszabályok kialakításában végzett munkája.

Annak ellenére, hogy jogi végzettsége nem volt, példátlan ismeretekkel rendelkezett az egyes fajokra vonatkozó szabályokról, azok jogi besorolásáról, betéve ismerte a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit, legyen szó nemzeti, uniós vagy nemzetközi szabályozásról. Csakúgy, mint magukat az érintett fajokat, azok veszélyeztető tényezőit. Egy két lábon járó lexikon volt, akihez bárki bátran fordulhatott, ha állatok vagy növények védelmi helyzetével kapcsolatban volt kérdése, és azonnal megkapta a helyes választ.

Összefüggésében látta a problémákat, ahogy kevesen, és ennek megfelelően is kereste a megoldásokat. Ezt a képességét és kivételes tudását ötvözve minden olyan faj védelméért keményen megharcolt, amit szakmai szempontból fontosnak tartott. A hóvirágtól az afrikai oroszlánig, az orchideáktól a bálnákig valamennyi veszélyeztetett faj védelmében teljes mellszélességgel lépett fel, de minden fajcsoport közül legjobban a récéket szerette.

Óriási erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a természetvédelem szempontjai más szakterületeken is érvényre jussanak, és komoly érdemei vannak az ellentétes érdekek összehangolásában. Szakmai hitele és megbecsülése lehetővé tette, hogy kapocs legyen a gyakran ellenérdekelt felek között úgy, hogy mindig a fajok védelmét tartotta szem előtt.  Kiemelkedő sikere az a természetvédelmi és vadászati ágazatok közötti megállapodás, amely biztosította a vadászattal is érintett fajok hosszú távú védelmét, és amely az ő személyes vezetésével jött létre.

Szerteágazó oktatási tevékenységet is végzett. Az ELTE Doktori Iskolájának zoológia, hidrobiológia és szünbiológiai programjában az aktuális természetvédelmi problémák, míg a Nyugat-Magyarországi Egyetemen az állat- és növénykereskedelem témájában állandó óraadó volt, de oktatott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, az ELTE Állatrendszertani Tanszékén, és az Országos Magyar Vadászati Védegylet vadásztanfolyamain is. Oktatni is azzal a szenvedéllyel oktatott, mellyel munkája során az élővilág sokféleséget védte.

Távozása óriási veszteség a természetvédelemnek, emberi és szakmai szempontból egyaránt hatalmas űrt hagyott maga mögött.

Ahogy egy közeli barátja fogalmazott: ott, ahová megérkezett, nem kell majd gyalog járnia. Hintóját kacsák fogják húzni.