Vértesszőlősi előembertelep természetvédelmi terület

A védett természeti értékek rövid jellemzése

A védett terület a vértesszőlősi egykori forrásmészkőbányát foglalja magában. A forrásmészkő a Duna mellékfolyója, az Által-ér pleisztocén teraszaira települt 8-10 m vastagságban. A forrásmészkő kiválóan alkalmas növényi és állati ősmaradványok megőrzésére: a vízben élő vagy abba beleesett növényeket, állatokat a mésztufa bekérgezte és ily módon finom lenyomatokat készített róluk.

A vértesszőlősi forrásmészkő-bányában és környékén végzett földtani és régészeti kutatások nyomán ősállati maradványokra, később rendkívül gazdag ősemberi telephely nyomaira bukkantak a kutatók. A Vértes László irányításával folyt régészeti kutatások a zömmel növényevőkre vadászó előember telephelyét négy kultúrrétegben tárták fel, tűzhellyel, kőeszközökkel és állat-csontokkal együtt. A kormeghatározó értékű emlős- és csiga-faunán kívül az egykori puha mésziszapba mélyedt, megkövesedett ősbölény, orrszarvú, medve és szarvas lábnyomokat konzervált a természet.

Vértesszőlősön előemberi gyermekfogakra majd egy felnőtt ember elcsontosodott varratú koponyájának maradványára, egy 16 mm vastagságot is elérő tarkócsontra leltek, az öreglyuk melletti ütés nyomaival. A betört koponyacsont az agyvelő eltávolításának kultikus szokásaira utal, a neandervölgyi, a jávai és más koponyaleletekhez hasonlóan. Vadászó, kőeszközt készítő, tüzet használó elődünk a \”Homo (erectus seu sapiens) paleohun-garicus\” nevet kapta (megtalálói Samunak nevezték el). Korára vonatkozóan egyes megállapítások szerint 300 ezer éves. Leletei alapján a feltárás világhírnévre tett szert. Egyedülállósága miatt a kőzetfeltárásokat földtani alapszelvényként tartják nyilván.