karcsú tőzegmoha

Közepes termetű tőzegmoha. A hajtások zöldek, sárgászöldek, 15–20 cm-esek. A fejecske domború. A szár keresztmetszetében a kéreg sejtjei 1–3 sorban vékony falúak, áttetszők, de nem felfújtak. Az ágcsomók 4-5 ágból állnak, a szártól elálló, illetve a szár mellett lógó ágak különböznek egymástól. Az ág keresztmetszetében a vékony falú kéregsejtek különböző méretűek. A szárlevelek háromszögletűek, 0,8–1,3 × 0,6–0,9 (1,0) mm-esek, tompák kis csúccsal. A víztartó, hialinsejtek 50–120 × 8–20 μm-esek, a csúcs felé a levél hosszának kb. egyharmadán rostosak. Az elálló ágak levelei ovális lándzsásak, 1,3–2,0 × 0,3–0,7 mm-esek, a szélek behajlásának következtében kihegyesedők, csúcsuk kissé levágott. Az áglevél szélén 2-4 sorban hosszú, keskeny, áttetsző sejtek vannak. Az áglevél felső harmadában a víztartó, hialinsejtek 60–150 × 10–20 μm-esek, a levél töve felé 150-200 × 15–20 μm-esek. Az áglevelek külső, háti oldalán 0–2 pórusuk lehet, amelyek 2–5 μm átmérőjűek. A belső, hasi oldalon pedig 5–8 pórusuk van, amelyek 8–12 μm átmérőjűek. Az áglevelek keresztmetszetében a zöld, klorofilltartalmú sejtek háromszögletűek és a levél háti oldala felé áll a szélesebbik felük. A S. fallax a S. recurvum complex tagja. Ennek a fajcsoportnak két gyakori faja van hazánkban, a S. fallax és a S. angustifolium. Ugyanazon a lelőhelyen mindkét faj előfordulhat és nálunk morfológiailag sem válnak el élesen, gyakran az elkülönítő bélyegek (a szárlevél alakja, a szár kéregsejtjeinek tulajdonságai) akár egy hajtáson is keveredve fordulnak elő. A S. recurvum-csoport tagjai a leggyakoribb, egy-egy helyen a legnagyobb mennyiségben előforduló fajok. A legtöbb helyen ezek alkotják a tőzegmohaszőnyeget. A megjelenésükre is jellemző ez a szőnyegforma, ritkán alkotnak kiemelkedő zsombékokat