Szinoníma: –
Termet: 1–2 (–3) m Életforma: Microphanerophyta
Leírása:
1–2 (–3) m magas cserje, átható aromatikus illattal. Fiatal hajtásai finoman szőrösek, sárgászöldek. 5–10 cm hosszú levelei szíves vállúak, 3–5 karéjúak; a karéjok hegyesek, durván (gyakran kétszeresen) fűrészesek. A levelek a fonákon sárga mirigyektől pontozottak. A levélnyél 2–5 cm hosszú. Lándzsás, szőrös murvalevelei 1–3 cm-esek. Viszonylag kevés virágú levélhónalji fürtökben nyíló öttagú virágai pirosaszöldek. Mirigyszőrös, jellegzetes illatú termései fekete álbogyók.
Virágzása:
április – május / (VI –) VII – VIII.
Élőhelye:
Inkább mészkerülő sík vidéki faj; égerlápok, bokorfüzesek, keményfás és puhafás ligeterdők növénye.
Előfordulása:
Eurázsiai flóraelem.
Zemplén, Bükk, Ipoly-vidék, Gödöllői-dombvidék, Soproni-hegység, Balfi-dombvidék, Kőszegi-hegység, Belső-Somogy, Szigetköz, Hanság, Szentendrei-sziget, Pesti-sík.
Megjegyzés:
Más őshonos ribiszkefajainktól fekete termése és nagy, mirigyesen pontozott, átható illatú levelei alapján könnyen megkülönböztethető. Számos fajtáját termesztik, melyek elvadulhatnak; adatai részben valószínűleg ilyen megfigyelések. Fekete termésű még a dísznövényként tartott arany és vérpiros ribiszke (Ribes aureum, Ribes sanguineum) is, de ezek levele és virága jelentősen eltér.
Veszélyeztetettsége: V: 5; H: 3;
Forrás:
Bartha Dénes, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp., Bartha Dénes in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.