Tompa folyamkagyló (Unio crassus)
Méret: 30-37×20-25×50-60 mm.
Héj: Háza elliptikus, hossza kisebb, mint a magassága kétszerese. A sima felszínű búb ritkán emelkedik ki. Alapszíne olajzöld, sárgás- vagy sötétbarna, gyöngyházrétege kékes, sárgás színű, ritkábban rózsaszínes árnyalatú.
Élőhely: Tiszta vizű, gyors folyású folyók középső szakaszán, az iszapos vagy homokos aljzatot kedveli.
Előfordulás: Egész Európában elterjedt, de száma mindenhol csökken. A Kárpát-medence minden közepes és nagyobb folyójából előkerült. De előfordul patakokban is (pl. a Bakony, a Keszthelyi-hegység, a Börzsöny vagy a Bükk patakjaiból). Az állóvizeket azonban kerüli.
Biológia: Élettartama akár 20 év is lehet. Tápláléka vízben úszó szerves törmelék. A lárvák halak kopoltyújin élősködnek. Gazda halfajaik között több védett és Natura 2000 jelölő faj van: botos kölönte (Cottus gobio), fürge cselle (Phoxinus phoxinus); illetve sporthorgász szempontból fontosabb fajok is megtalálhatók: domolykó (Leuciscus cephalus), vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus). A fiatal kagylók nagyon érzékenyek a vízszennyezésre és a vízben oldott oxigén csökkenésére, míg a felnőttek szaporodó képessége csökken a víz nitrát tartalmának növekedésével.
Érdekesség: Az ’50-es évek végéig Európa egyik legelterjedtebb édesvízi kagylója volt. Állati takarmánynak (elsősorban csirkék és disznók számára) nagy számban gyűjtötték. Főbb veszélyeztető tényezői a vízszennyezés és folyószabályozás mellett a lárvák gazdáiként szolgáló halfajok eltűnése.
Ref.:
Soós L. (1943): A Kárpát-medence Mollusca-faunája. Akadémiai Kiadó
Domokos T és Pelbárt j. (2007): Magyarország védett puhatestűi. Grafon Kiadó
http://www.animalbase.uni-goettingen.de/zooweb/servlet/AnimalBase/home/species?id=1561