magyar vakcsiga*

Adatok

Magyar név: magyar vakcsiga*

Latin név: Paladilhia hungarica (Paladilhiopsis hungarica)

Tágabb kategória, magyar: Puhatestűek (törzs)

Tágabb kategória, latin: Mollusca (phylum)

Szűkebb kategória, magyar: Csigák (osztály)

Szűkebb kategória, latin: Gastropoda (classis)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 10 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1993

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II., Élőhelyvédelmi Irányelv IV.

További információk

*: Beleértve a Gebhardt-vakcsiga (Paladilhiopsis gebhardti) néven leírt fajt is.

Méret: 1,5-2,5×0,5-1 mm.

Héj: Tornyos, tompa csúcsú apró háza üvegszerűen fénylő, de gyakran bevonat borítja. Az állat halála után a héj gyorsan kifehéredik. A kanyarulatok szabályosan, lépcsőzetesen épülnek egymásra.

Élőhely: Tiszta (felszín alatti) karsztvizekben él, akárcsak rokon fajai.

Előfordulás: Hazánk bennszülött faja, kizárólag a Mecsek forrásaiban, valamint Abaliget és Mánfa barlangjában él.

Biológia: Életmódja kevéssé ismertes. Táplálkozását tekintve mindenevő, illetve korhadékevő. A Paladilhia nemzetség tagjai az Északkeleti-Alpoktól a Balkánig terjedtek el. Sok faj tartozik a nemzetségbe, melyek közös jellemzője, hogy tiszta karsztvizekben élnek és többségük csak egy vagy kevés élőhelyfoltból került elő.

Érdekesség: Mivel ez a faj csak a Mecsek egyes vizes élőhelyein fordul elő a globális védelme szempontjából Magyarország szerepe és felelőssége elsődleges.

Ref.:

Soós L. (1943): A Kárpát-medence Mollusca-faunája. Akadémiai Kiadó

Domokos T és Pelbárt j. (2007): Magyarország védett puhatestűi. Grafon Kiadó

magyar vakcsiga*

Adatok

További információk

Fajok elterjedése