Ugrás a tartalomhoz

zöld seprőmoha

Adatok

Magyar név: zöld seprőmoha

Latin név: Dicranum viride

Tágabb kategória, magyar: Mohák (törzs)

Tágabb kategória, latin: Bryophyta (phylum)

Szűkebb kategória, magyar: Lombosmohák (altörzs)

Szűkebb kategória, latin: Musci (subphylum)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 5 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 2001

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 1. melléklet

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II.

További információk

szinoníma:-
 
Leírása:
Évelő moha, a kolonizált fák törzsén egész évben megtalálható. 5 cm magas, tömött sötétzöld párnákat alkot. Levelei nagyon törékenyek, csúcsuk gyakran hiányzik, ép szélűek vagy felül gyengén fogasak, felállók, egyenesek. A letörő levélvégek a faj terjedésében jelentős szerepet játszanak. Tokot ritkán fejleszt. Lokális populációinak fenntartásában jelentős szerepe van a letöredező levélcsúcsoknak, amelyekből előtelep képződésén át újabb telepek jöhetnek létre. Ez a terjedési mód kiválóan alkalmas a fák kérgén való megtapadásra. Vegetatív szaporodása a teljes vegetációs időszakban folyamatos.
 
Spóraérése:
augusztus–szeptember (pontos adat nincs)
 
Élőhelye:
Az idős lombhullató fák törzsén él. Az egész éven át párás körülményeket nyújtó, üde erdőket kedveli. Elsősorban bükkön és tölgyön fordul elő. Árnyékkedvelő, pionír kéreglakó közösségekben is megtalálható. Ritkán holt fán és sziklán is előfordul. Megtalálható törmeléklejtő- és szurdokerdőkön; éger- és kőrisligetekben, puhafás ligeterdőkben, láperdőkben és pannon gyertyános-tölgyesekben is.
 
Elterjedése:
Szubkontinentális, montán (200–800 m) tengerszint feletti magasság) elterjedésű faj. Főként Észak- és Közép- Európában terjedt el. Európán kívül megtalálták még Észak-Amerikában és Ázsiában is. Magyarországról a Bükk és Zemplén hegységből több adata van, míg az ország más területeiről (Göcsej, Bátorliget) csak néhány szórványadata ismert.
 
Megjegyzés:
Közeli rokona, a levéltelen koboldmoha (B. aphylla) nagyon hasonló megjelenésű, azonban többnyire kavicskibukkanásokon, ásványi talajon fordul elő. A két faj az érett állapotban lévő tokok alapján is elkülöníthető.
  
Forrás:
Orbán Sándor-Vajda lászló (1983): Magyarország mohaflórájának kézikönyve. Akadémia Kiadó, Budapest.
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Galéria

Sáv bezárása