csónakos tőzegmoha

Leírás: 

A nagy termetű tőzegmohafajok közül hazánkban a leggyakoribb. Gyakran a felszínből kiemelkedő zsombékokat képez. A hajtások világoszöldek, sárgászöldek, sohasem pirosak, a 25 cm-t is elérhetik. A fejecske lapos vagy gyengén domború. A szár barna, csak a teljesen árnyékban élőknél lehet zöld. Keresztmetszetében a kéreg sejtjei 3-4 (5) sorban nagyok, felfújtak, vékony falúak, spirális rostjaik vannak. A külső sejteken nagy pórusok is láthatók. Az ágcsomók 4-5 ágból állnak, a szártól elálló, illetve a szár mellett lógó ágak különböznek egymástól. Az ág keresztmetszetében a vékony falú kéregsejtek hasonló méretűek és szintén spirális rostjaik vannak. A szárlevelek nagyok, nyelv alakúak, 1,5–2,5 × 0,9–1,5 mm-esek, a csúcsuk lapos vagy kissé domború. A víztartó, hialinsejtek középen 90–125 × 25–35 μm-esek. Az elálló ágak levelei széles tojásdadok, csónakosak. Innen kapta magyar nevét. A méretük (1,5) 2,0–2,8 × 1,4–2,0 (2,5) mm, csúcsuk behajló, hátuk kissé érdes. A levél széle fogacskás. Az áglevél felső harmadában a víztartó, hialinsejtek 80–150 × (15) 20–40 μm-esek, a levél töve felé 150–250 × 25–35 μm-esek. Az áglevelek külső, háti oldalán (2) 3–6 pórusuk van, amelyek 16–25 μm átmérőjűek. A levél csúcsi részének hialinsejtjein a belső, hasi oldalon 1–7 pórus lehet, a levél töve felé nincsenek pórusaik. Az áglevelek keresztmetszetében a zöld, klorofilltartalmú sejtek háromszögletűek és általában a levél hasi oldala felé áll a szélesebbik felük.

Élőhely: 

Átmeneti lápokban, éger- és fűzlápokban, lápréteken, nádasokban fordul elő.

Forrás: 

 Papp Beáta (2022): Lápi mohák határozója. Ökológiai Kutatóközpont, Budapest, 167 oldal