Szőlőskei-erdő természetvédelmi terület

A terület védelme az UNESCO által meghirdetett „Ember és Bioszféra” („Man and Biosphere”) kutatási program egyik részeként, a „Síkfőkút Projekt” keretében folyó hosszú távú ökoszisztéma-kutatások zavartalan természeti körülményeit biztosítja.

A program keretében elvégzett kutatásokat az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma: Debreceni Egyetem) Ökológiai Tanszéke kezdeményezte, mely célul tűzte ki a hazai klímazonális cseres-tölgyes erdők szerkezetének és „működésének” tanulmányozását. Az ökológiai kutatások tárgyát képező cseres-tölgyes hazánk legelterjedtebb erdőtársulása, mely valamikor az ország 19,5%-át, ma alig 2,5%-át alkotja.

A kutatási célból védetté nyilvánított erdő homogén, kocsánytalan tölgy csertölgy fákból álló, dús cserje- és változatos lágyszárú-szintű állomány. A fák sarjeredetűek, koruk jelenleg közel 100 év, a védettség kimondása óta erdőgazdálkodási tevékenység nem folyik a területen. Az ökológiai kutatások nemcsak az erdő részletes vizsgálatait tartalmazták, hanem a közel azonos termőhelyi adottságú rontott erdők, illetve a szomszédos agrárterületek (szőlők, szántóterületek) produkciós biológiai, illetve szukcesszionális vizsgálatait is. A tudományos eredményeket a kutatók több monográfiában, tudományos cikkben tették közre.

Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság