Rudabányai őshominida-lelőhely természetvédelmi terület

Adatok

Törzskönyvi szám: 153/TT/77

Megye: Borsod-Abaúj-Zemplén

Település: Felsőtelekes

Védettségi szint: országos jelentőségű, egyedi

Védelmi kategória: természetvédelmi terület

Kiterjedése: 2,02 hektár

Ebből fokozottan védett: 0 hektár

Hatályba lépés éve: 1977

A védett természeti terület által érintett földrészletek listája

Terület elhelyezkedése

További információk

A Természetvédelmi Terület hazánk egyik legértékesebb paleontológiai lelőhelye, melynek jelentősége messze túlnyúlik az országhatáron. Felfedezésének története a XIX század végén indul amikor 1890 körül feltárják az első lignitrétegeket. Később, 1902-ben előkerülnek az első csontmaradványok (Pethő gyűjtése). Az igazi áttörés az akkor már vasércbányaként működő területen 1965-ban történik, amikor Hernyák Gábor a bánya geológusa megtalálja az első főemlősmaradványt, amelyet 1967-ben Tasnádi Kubacsaka András közvetítésével eljuttat Kretzoi Miklóshoz, aki a maradványt Rudapithecus hungaricusnak nevezi el. Ezt követően kezdődik el a terület kutatása, melynek során a rudabányai külfejtés területén a felső-miocén lignites rétegek retegekben 7 lelőhelyet azonosítanak, I-VII.-ig római számmal jelölnek. A hét lelőhelyből a I., II. és VII. számú lelőhely esik a védett területen belülre. 1969-ben az I. sz. lelőhelyről előkerül a második Rudapithecus állkapocs. Az eredményeket Kretzoi tudományos publikációban közzéteszi a a Rudapithecus leírásával. 1971 Megkezdődik Kretzoi M. vezetésével a rendszeres ásatás a Központi Földtani Hivatal támogatásával, a MÁFI és a KLTE együttműködésével.

Jelentősebb események kronológiája:

1972

Ásatás az I. lelőhelyen, a II. sz. lelőhely felfedezése; iszapolásos technika első alkalmazása Rudabányán; a RUD-7 jelű Bodvapithecus altipalatus típusának előkerülése.

1973

Az I. sz. lelőhely megcsúszása; ásatás a II. sz. lelőhelyen; négyzethálós ásatási technika elsõ alkalmazása.

1974

Ásatás a II. sz. lelőhelyen (Kretzoi); Pálfalvy I. első alkalommal gyűjt növénylenyomatokat a III. sz. lelőhelyen; Kretzoi leírja a Pliopithecus hernyaki és a Bodvapithecus altipalatus ősmajom-fajokat Rudabányáról.

1975

Kretzoi ötödik ásatási szezonján ásatás a II. sz. lelőhelyen; a VII. sz. lelőhely felfedezése; megjelenik Kretzoi tudományos tanulmánya a londoni Nature c. folyóiratban.

1976

Kretzoi hatodik ásatási évében feltárások a II. és a III. sz. lelőhelyeken; megkezdõdött a II. sz. lelõhely fölé emelendõ védőtető oszlopainak alapozása; Kretzoi és munkatársai a Földtani Intézet Évi Jelentésében közzéteszik első összefoglaló tanulmányukat.

1977

Két hektárnyi területet (az I., II. és VII. sz. lelőhelyeket) természetvédelmi területté nyilvánítanak; felépül a II. sz. lelőhelyen a védőtető, a vízelvezető árokrendszer, betonjárdák, kerítések, fa kutatóház, parkoló és a lelőhelyhez vezető út; a terület kezelésével a Rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeumot bízzák meg, a tudományos kutatást továbbra is a Földtani Intézet irányítja; Kretzoi hetedik ásatási évében gyűjtések az I., a II., a III. és a VII. sz. lelőhelyeken.

1978

Kretzoi nyolcadik, utolsó ásatási évében gyűjtés a II. és a III. sz. lelőhelyeken.

1979

Nincs ásatás, csak szórványos gyűjtés; Kretzoi Miklóstól Kordos László veszi át a kutatás vezetését.

1981

Egy, a Földtani Társulat által szervezett vándorgyűlést követően vandálok és gyűjtők első alkalommal károsítják a lelőhelyet.

1982

A II. sz. lelőhelyet a Rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzem ”Múzeummá” nyilváníttatja; a III. sz. lelőhely nagy részét a bányaművelés megsemmisíti.

1983

A védett terület kezelői joga az Érc- és Ásványbányászati Múzeumtól a Magyar Állami Földtani Intézethez kerül.

1984

A Kretzoi ásatásai során gyűjtött, 1-74. sorszámot viselő ősmajomleletek akadémiai közbenjárásra Kretzoi lakásából a Magyar Nemzeti Múzem Régészeti Osztályára kerülnek zárt letét formájában; rudabányai geológusok létrehozzák az Északgeokomplex nevű társaságot, elsősorban a Földtani Intézet megbízásából a megrongált védett terület gondozására; Kretzoi újabb ősmajmot ír le Rudabányáról, a Rangwapithecus (Ataxopithecus) serus-t.

1985

Hernyák Gábor a II. sz. lelőhelyen megtalálja a RUD-77 sorszámot viselõ nőstény Rudapithecus koponyáját, amit egy gyors ásatás követ; megjelenik Kordos népszerű könyve a rudabányai kutatásokról.

1986

A RUD-77 koponyaleletet nemzetközi sajtókonferencián mutatják be a Földtani Intézetben; Kordos ásatást végez a koponyalelet környezetében; egy vihar elsodorja a védőtető jelentős részét

1987

Kordos vezetésével ásatás a II. sz. lelőhelyen és a III. sz. lelőhely megmaradt részén; Kordos publikálja a RUD-77 koponyaleletet; az év végén a bánya véglegesen bezár.

1988

Áprilisban a III. sz. lelőhelyen, júliusban a II. sz. lelőhelyen ásatás, ahol előkerül az Anapithecus koponyatöredéke; D.R. Begun amerikai kutató publikálja első cikkét a rudabányai hominoida végtagokról; megszűnik az Északgeokomplex vállalkozás; a Magyar Nemzeti Múzeum épületében időszakos kiállításon együtt láthatók az emberré válás magyarországi leleteinek eredeti példányai (Rudabánya, Vértesszőlős, Suba-lyuk).

1989

Kordos vezetésével ásatás a II. sz. lelőhelyen.