Vissza az előző oldalra
Törzskönyvi szám: 188/TT/87
Megye: Borsod-Abaúj-Zemplén
Település: Megyaszó
Védettségi szint: országos jelentőségű, egyedi
Védelmi kategória: természetvédelmi terület
Kiterjedése: 35,30 hektár
Ebből fokozottan védett: 0 hektár
Hatályba lépés éve: 1987
A védelem célja a fokozottan védett tátorján termőhelyének megóvása. A védetté nyilvánító határozat szerint a legfontosabb a fokozottan védett tátorján védelme, terjedésének és fennmaradásának biztosítása és segítése. E mellett a löszplatón élő egyéb löszpusztai növény-, állatfajok és a táj védelme.
A Hernád bal oldali részén a pannóniai üledékekre a magasparton lösz települt, mely nagyban meghatározza a terület flóráját.A TT déli tagjában, annak északi szélén, ahol a Hernád folyó és a holtág között alig pár méter a távolság, a folyó folyamatosan mossa a „gátat” és valószínűsíthető, hogy a gát áttörése után a holtág, lesz a folyó új medre. Amennyiben az a változás bekövetkezik, a terület hidrológiai viszonyai is megváltoznak.
Flórája részben kontinentális, részben mediterrán-szubmediterrán részben pannon elemekből tevődik össze, melynek legértékesebb faja a hazánkban fokozottan védett és Natura 2000-es jelölő faj pontusi-pannon faj a tátorján (Crambe tatarea). Az 1990-es évek elején még közel 100 töves egyedszámban élt a területen, melynek negyede virágzott is. Az elkövetkező 10 év alatt állománya a part suvadásai miatt, 3 tőre csökkent. Sajnos 2006-ban a Hernád-parton történt földcsuszamlás miatt populációja megsemmisült. Sajnos a tárorján kifejezetten a csuszamlásos területeket kedveli nehéz a populációt mesterségesen „újraéleszteni”.
A löszfal-vegetáción kívül jellegzetesek a löszfalak tetején kis foltokban előforduló löszgyepek, melyek jellegzetes fajai a tavaszi hérics (Adonis vernalis), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és a macskahere (Phlomis tuberosa). A suvadó löszfalak szélén a tatárjuharos lösztölgyesnek már csak maradványai találhatók. A Hernád mentén és árterén rekettyefüzesek és puhafás ligeterdőmaradványok által szegélyezett nádasok, magassásosok és ecsetpázsitos mocsárrétek jellemzőek. A Holt–Hernádon lebegőhínár társulásban tömeges a védett rucaöröm (Salvinia natans), valamint a békalencsék (Lemna minor, Spirodela polyrrhiza).
A terület adottságaiból következően igen gazdag a rovar, kétéltű, hüllő és madárfaunája. Fokozottan védett ragadozó madarak közül legjelentősebbek a parlagi sas (Aquila heliaca), amely táplálkozik a területen, valamint ritka vendégként a halászsas (Pandion haliaetus) is előfordul.
Forrás: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság