Ugrás a tartalomhoz

Védett természeti területek

Megyer-hegyi Tengerszem Természetvédelmi Terület

Adatok

Törzskönyvi szám: 278/TT/97

Megye: Borsod-Abaúj-Zemplén

Település: Sárospatak

Védettségi szint: országos jelentőségű, egyedi

Védelmi kategória: természetvédelmi terület

Kiterjedése: 1,07 hektár

Ebből fokozottan védett: 0 hektár

Hatályba lépés éve: 1997

A védett természeti terület által érintett földrészletek listája

Terület elhelyezkedése

További információk

Az 1997-es védetté nyilvánítás célja az országban egyedi előfordulású, volt malomkőbánya nagy jelentőségű bányatörténeti és földtani, valamint a bányászkodás befejezése óta kialakult botanikai és zoológiai értékeinek megőrzése. A csapadékvíz felgyülemlésével kialakult tengerszem sajátos botanikai, zoológiai és földtani értékeivel egyedülálló jelentőségű terület. Földtanilag a Tokaj-hegységre jellemző miocén vulkáni utóműködés nagyszerű szemléltetője, ahol a bányafeltárás következtében bepillanthatunk az egykori hidrotermális központ belsejébe.
 
A több mint 300 m magas Megyer-hegy Sárospataktól északra emelkedik, lejtőin szőlők díszlenek. A hegy kovásodott riolittufájában a XV. században nyitott, magas kőfalakkal övezett malomkőbánya ma csodálatos természeti képződmény, kedvelt látványosság, valamint geológiai feltárulás és kultúrtörténeti bemutatóhely is.

 
A Megyer-hegy a Király-hegy vulkáni kúpjaihoz hasonlóan fő tömegében jól megmunkálható és szilárd, átkovásodott riolittufából áll. E tulajdonsága úgy alakult ki az egyébként könnyen porló és omló riolittufának, hogy a vulkáni utóműködés során, a felfelé áramló meleg vizes oldatok, gázok, gőzök átjárták és átalakították a tufát. Kvarcszemcséi igen kemény, természetes cementáló anyagba ágyazódtak, ennek köszönhető keménysége.
 
Hajdan itt bányászták a gabonaőrlők, érczúzók malomköveit. A bányászat még a XV. században kezdődött itt el; az itteni, kovával átitatódott riolittufa rendkívül alkalmasnak bizonyult malomkőnek, mivel nemcsak elegendően kemény volt, hanem az őrlés során kissé meg is pörkölődtek a búzaszemek, ami kellemes ízt kölcsönzött a lisztnek.
 
A Megyer-hegyen bányászott kövek külföldön is keresettek voltak, egészen az 1800-as évekig. Hazánkban a paprikamalmokban is szívesen használták ezeket. Kezdetben egészben bányászták a köveket (melyeket először „cirkalommal” , azaz óriási körzőhöz hasonló eszközzel rajzoltak meg a sziklában) – rendszerint párosával, hogy a malomban majd jól „összedolgozzanak”. Később a jóval méretesebb darabokat hasítottak ki, melyeket utóbb illesztettek össze. A malomkőbányászat a XIX. századtól a közeli Botkő-dombon folytatódott, ahol egykori gejzírkúpok maradványai is láthatók. (Az említett bányák környékén megkövült állati és növényi maradványok, szép kvarckristályok és az opál különböző fajtáit lehet fellelni.)
 
A Megyer-hegyi bányató üregét mára esővíz töltötte ki, így jött létre az állandó vizű, festői szépségű tó, melynek legnagyobb mélysége kb. 6m, a sziklafalak helyenként 70 méterre magasodnak a víztükör fölé. A bányaőr barlangja, a sziklába vájt egykori kovácsműhely, a kibányászott malomkövek és az elszállításukra kivágott „kanyon” szintén érdekes látványt nyújtanak.
 
Látogathatóság: a terület egész évben látogatható.
Megközelítés: Sárospatak felől gépkocsival, kerékpárral és gyalogosan.
 
Forrás: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság

Galéria

Sáv bezárása