Csodabogyós-barlang

Többszintes hálózatos hasadékrendszer a Keszthelyi-hegységben. Bejárata Balatonederics-fennsík K-i peremén, az Ederics-hegy csúcsától KÉK-re, 130 m-re, sziklakibúvásokkal tagolt szálerdőben nyílik. Nevét a területen őshonos, a bejáratot körbenövő szúrós csodabogyó nevű növényről kapta. Feltárása már a 70-es években kezdődött, de éveken át mindössze csak 30 m hosszban volt ismert. Az 1990 őszén kezdődő és ma is még tartó kutatásnak köszönhetően az ismert járatok hossza meghaladja az 6000 m-t. A felső-triász kori Edericsi Mészkő Formáció anyagában kialakult hasadékrendszer több ponton is eléri a 110 m mélységet. A hasadékok lefelé harangszerűen tágulnak, illetve kettéválnak. A falakon az elmozdulások nyomai, az ún. vetőtükrök figyelhetők meg. A helyenként 50 m-es mélységet is elérő hasadékokat omladék álfenekek tagolják, valamint omladékkal elválasztott termek kötik össze. Cseppkőképződményekben csak helyenként bővelkedik, legismertebb ilyen helyszíne a Függőkert nevezetű terem, melyet a karcsú, gyertyaszerű állócseppkövek, és a plafont sűrűn borító szalmacseppkövek együttese díszít. A barlang mérete, genetikája és ásványkiválásai miatt 1992 óta fokozott védelem alatt áll. Az egyes szakaszain létrákkal kiépített barlang a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság által biztosított szakvezetéses túrák keretében kalandturisztikai hasznosítás keretében is látogatható. Irod.: Kárpát J. (1991): Cseppkőbarlang a fennsíkon. – Búvár, 6. sz.; Kárpát J.: Csodabogyós-barlang. In.: Székely K. (2003): Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó