Kossuth-barlang

Hidrológiai jelentőségű, 1982 óta fokozottan védett barlang az Aggteleki-karszton. Az Aggteleki- és Szlovák-karszt más barlangjaival együtt 1995 óta a Világörökség része. A Jósvafő község határában nyíló aktív rendszer vize a Nagy-Tohonya-forrásban jut a felszínre. Létezését Kessler Hubert már 1933-ban feltételezte, de feltárására csak 1956-ban került sor, amikor a forrás omladékzónáján, a mintegy 40 m hosszú, robbantással kialakított táróval áthatoltak. A sötét, fekete színű triász időszaki mészkőben kialakult járatok összhossza meghaladja az 1400 m-t. A keskeny, réteglaphoz igazodó, oldásformákkal díszített, meanderező, színlőkkel tagolt főág alját helyenként teljes szélességben kitölti a patak, amely egy helyen 50 m hosszú tóvá duzzad. A tó végpontján egy évtizedekig leküzdhetetlennek bizonyuló szifon nyúlik a mélybe (- 33 m), melynek kutatástörténetét sajnálatos módon emberélet elvesztése árnyékolja be. A sikert a 2000-es évek első évtizedének próbálkozásai hozták meg, amikor a szifonon túli részek felderítésére is sor került. A továbbjutást azonban további szifonok nehezítik. A barlang légteres főága felett 300 m hosszú, cseppkövekben gazdag, erősen elagyagosodott emeleti járat húzódik. A rendszer sajátossága, hogy vize a mélykarszt felmelegedett vizének hatására a környező karsztforrásokénál melegebb. Irod.: Nyerges A. – Maucha L.: Kossuth-barlang. In.: Székely K. (2003): Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó