Szinoníma: Lastrea thelypteris
Leírása:
Termete: 15-100. Életforma: Geophyta – Hydato-helophyta.
Közepes termetű páfrány. A levelek 15–50 cm hosszúak, a spórás levelek ennél nagyobbak (–100 cm) is lehetnek. A gyöktörzs törékeny, hosszan kúszó. A levelek elszórtan hajtanak ki, az aljzatot gyakran nagy területen lefedik. A levélnyél hosszú és általában kopasz. A levél kétszeresen szárnyalt. A levélkék halványzöldek, vékonyak. A levélszárnyak lefelé nem fokozatosan kisebbednek, hanem hirtelen érnek véget. A levélszárnyacskák sima szélűek, kontúrjuk jellegzetesen ívelt. Az alapi levélszárnyacska a levélgerinc mellett a többinél határozottan nagyobb.
Spóraérése:
július – szeptember
Élőhelye:
Inkább mészkerülő, tőzeg- és vízállásjelző; nádasok, magassásosok, láprétek, úszólápok, nádasok, mocsárrétek, tőzegmohás átmeneti lápok, éger- és fűzlápok, égerligetek, ligeterdők, de főleg láperdők növénye.
Elterjedése:
Zemplén, Cserehát, Aggteleki-karszt, Putnoki-dombvidék, Bükk, Mátra, Gödöllői-dombvidék, Pilis, Bakony, Bakonyalja, Balaton-felvidék, Kis-Balaton, Kőszegi-hegység, Vend-vidék, Őrség, Hetés, Zalai-dombvidék, Belső-Somogy, Külső-Somogy, Szigetköz, Hanság, Dráva-sík, Mohácsi-sziget, Mezőföld, Pesti-sík, Duna–Tisza köze, Turján-vidék, Jászság, Taktaköz, Nyírség, Bereg-Szatmári-sík, Tiszántúl.
Megjegyzés:
Spórás levelet ritkán hoz. A szóruszok igen sűrűn állnak, a levél széle a szóruszokra rápöndörödik, ezért a növény heterofilliásnak látszik. Más fajjal nem téveszthető össze.
Forrás:
Seregélyes Tibor, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp.
Pintér István, in Király Gergő (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.