vízityúk

Hazai előfordulás
Elterjedt faj, főként az Alföld, a Kisalföld és a Dél-Dunántúl vizes élőhelyein. A középhegységekben, illetve az Alföld erdősültebb és nagyüzemi szántóműveléssel hasznosított részein előfordulási valószínűsége kisebb. A denzitásmodell alapján állománysűrűsége a Duna és a Tisza menti egykori ártéri területeken lévő vizes élőhelyeken, a Hortobágyon, a Fertő tónál és a Kis-Balatonnál a legnagyobb. Előfordulásának valószínűségét növeli a lágy szárú dominanciájú vizes élőhelyek és az állóvizek növekvő aránya.

Időbeli előfordulás
Az áttelelések egyre gyakoribbak, így egész évben jelen van a faj az országban. A tavaszi vonulás március elején indul és egészen április második feléig tart. Az áprilisban meginduló és augusztusig elhúzódó költések után az őszi vonulás erősebb augusztusi és szeptemberi csúcsokkal október végére fut le.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években és 1995–2002 között is 6–12 ezer, a 2017–2018 évi KEHOP-felmérések adatai alapján szintén 6–12 ezer párra becsülték.

Speciális rész
A fészkelést május elején kezdi, amelynek során a vízfelszínhez közel, száraz növényi anyagokból, főleg nád és gyékény leveleiből, száraiból építi fészkét. Rendszeresen rakja akár több tojását is más fajok, főleg törpegém fészkébe. A fajnál az intraspecifikus fészekparazitizmus is előfordul.

Természetvédelem
Jó alkalmazkodóképességű faj, így a vizes élőhelyek általános védelmével állományát nem fenyegeti veszély.

Forrás: Végvári Zs. 2022. Vízityúk. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 171–172.