vadgerle

Hazai elterjedés
Legkedveltebb élőhelyei az erdők szegélyei és azok a mezőgazdasági területek, ahol kisebb, de gazdag cserjeszintű erdőfoltok, erdősávok, hullámtéri erdők és bokrosok szakítják meg a táj egyhangúságát. Ennek megfelelően az Alföldön és a Dunántúlon a leggyakoribb, kivéve a nagy, összefüggő, fátlan területeket. Mivel a fákat költésre, pihenésre, éjszakázásra használja, míg táplálkozni a környező nyílt területeken szokott, a fafajok tekintetében nem mutat különösebb preferenciát, alföldi telepített fenyvesek, akácosok éppen olyan jók számára, mint a maradék természetes erdők szélei. Kedvező élőhelyen egymáshoz nagyon közel, akár 3 méterre is fészkelhet egymástól. Legnagyobb sűrűségben (2–3,5 egyed/km²) a Duna–Tisza köze erdősült részein, a Nyírségben, a Dél-Dunántúlon és a középhegységek alacsonyabb régióiban mutatta ki a modell, de a KEHOP-felmérések során 5 pár/km² sűrűség fölötti értékeket (max. 55 pár/2,5×2,5 UTM-négyzet, azaz max. 8,8 pár/km²) is találtak a felmérők. Sokszor a fészektől messze táplálkoznak, költési időszakban általában párban vagy néhány példányból álló csapatokban. A költési idő végén több százas csapatai is előfordulnak, jellemzően a napraforgótáblákon.

Időbeli előfordulás
A legkésőbben érkező galambfaj, amely csak áprilisban érkezik meg, és korán, szeptember végén már el is hagyja hazánkat. Októberben már kifejezetten ritka. Általában május elején kezdenek költeni. Az utolsó fészekaljak augusztus első felében vannak, így hazai galambféléink közül e faj szaporodási időszaka a legrövidebb.

A hazai fészkelőállomány nagysága
A régebbi madártani szakirodalom alapján egykoron a leggyakoribb galambfaj volt, amely még ma is nagy számban él hazánkban. Állományát az 1990-es években 50–150 ezer, 1999–2002 között 165– 215 ezer, a relatív állománysűrűség modell alapján 2014–2018 között 92–95 ezer párra becsülték.

Természetvédelem
A faj globálisan veszélyeztetett, sebezhető besorolású (IUCN 2020). Hasonló a faj besorolása Európában is.
Tekintettel arra, hogy a faj hazai állománya jelentős, amely egyelőre nem mutat csökkenést, a hazai állomány megőrzése kiemelkedően fontos természetvédelmi feladat. A legfontosabb problémát egyértelműen a vonulás során fellépő túlzott vadászati nyomás jelenti. Bár nálunk 1971 óta védett faj, tőlünk délebbre sok országban még ma is vadászható. Nemzetközi fórumokon minden eszközzel sürgetni kell e vadászat megszüntetését, illetve a 2018-ban elfogadott nemzetközi fajmegőrzési terv maradéktalan végrehajtását, míg nálunk a balkáni gerle augusztusi– szeptemberi vadászata során kell különös figyelmet fordítani arra, hogy a két fajt ne tévesszék össze. Ny-Európában az élőhelyek elvesztése is fontos veszélyeztető tényező. A faj általában kerüli az ember közelségét, illetve az általa erősen átalakított, városiasodó élőhelytípusokat. A szántóföldek szegélynövényzetének védelme, beleértve a fás vegetációt is, sok szempontból kiemelt természetvédelmi feladat, amely e fajnak is kedvező élőhelyet teremt, illetve fenntartja azt.

Forrás: Czirák Z.^† 2022. Vadgerle. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 163–165.