füleskuvik

Hazai elterjedés
Általánosan elterjedt, de sehol sem gyakori faj. Legtöbb költési adata a Duna–Tisza közéről származik. Azokat a parkos, ligetes élőhelyeket részesíti előnyben, amelyek közelében egyenesszárnyú rovarközösségekben gazdag gyepek találhatók. Gyakran települési környezetben költ. A szárazabb dombvidéki és alföldi régiókban gyakrabban fordul elő, de hazai költőhelyfoglalását nehéz néhány környezeti változóval magyarázni. A költőterületéhez nagyon hűséges, évről évre ugyanoda vagy nagyon közelre tér vissza.

Időbeli előfordulás
Április második felében érkezik vissza. A MAP-adatok alapján a legtöbb biztos fészkelőt június és július határán észlelik, az észlelések 90%-át 21 óra körül rögzítették, bár a nappali hangadásra is van példa. Ennek oka, hogy a szaporodási időszakban a hím intenzív füttyel hívja fel magára a tojók figyelmét és adja a szomszédos hímek tudtára territóriuma határait. Évente egyszer költ. A költési időszak a MAP-adatok alapján július végéig, esetleg augusztus közepéig tart. Szeptember végén, október elején az állomány döntő többsége el is vonul.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát 1999–2002 között és 2008–2012 között is 300–600 párra, a 2017–2018-as felmérése alapján 1600–4300 párra becsülik.

Természetvédelem
Hazánkban a veszélyeztető tényezői közül a legjelentősebbek a növényvédőszerek nem megfelelő használata, az élőhelyek zsugorodása, a rovargazdag gyepek leromlása (például nem megfelelő gyepgazdálkodás, inváziós növények térhódítása miatt), a mezővédő erdősávok és öreg gyümölcsösök kivágása, és így az odvas fák megfogyatkozása. Mesterséges odúk kihelyezésével alkalmas élőhelyen (fás ligeterdők, erdősávok, gyümölcsösök) megtelepíthető.

Forrás: Klein Á. 2022. Füleskuvik. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 389–390.