macskabagoly

Hazai elterjedés
Eredetileg középhegységi zárt erdőkben költ, de öreg gyümölcsösökben, fasorokban, ártéri erdőkben is fészkel, ha talál megfelelő belméretű faodvat, gallyfészket vagy más helyet a fészekalj számára. Megtalálható településeken, parkok, ligetek odvas fáiban, épületek padlásán templomtornyokban is. Az Alföldön kisebb számban fordul elő. A modellezések alapján jelentősebb állományai a középhegységekben, a Dunántúl dombvidékein és Gemencen élnek.

Időbeli előfordulás
Egész évben megfigyelhető. A hímek már az őszi időszakban revírt foglalnak, tél végére pedig lezajlik a párválasztás. A párba állás február végéig megtörténik. A fiókák kirepülése áprilisban jellemző. Urbánus élőhelyeken akár már februárban vagy márciusban is lehetnek közel röpképes fiókák. Egész évben territoriális, de a fiatal madarakra jellemző a kóborlás. Gyakran évekig használja ugyanazt a fészkelőhelyet. A megfigyelések eloszlásgörbéje alapján leginkább március és július között észlelhető.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Éjszakai életmódja miatt pontos állománynagyságát nem ismerjük. Állományát az 1990-es években 2–5 ezer, 1995–2002 között, 2000–2012 között és 2013–2018 között is 5–8 ezer párra becsülték.

Természetvédelem
Globálisan nem veszélyeztetett, lokálisan a vegyszerek használata, az utakon történő gázolás és az áramütés jelenthet veszélyforrást. A helytelenül tervezett erdészeti beavatkozások a fészkelőhelyek elvesztésével járhatnak, egyúttal a táplálékállatok mennyiségének és elérhetőségének csökkenését okozhatják. Az úthálózat bővülése rontja az utak menti élőhelyek minőségét azzal, hogy csökken a zsákmányszerzés és a fajon belüli kommunikáció hatékonysága, nő az elütések száma és az élőhelyek fragmentálódnak. Természetes odúk hiányában költőládák kihelyezésével telepíthető.

Forrás: Mátics E. 2022. Macskabagoly. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 393–394.