kis fakopáncs

Hazai elterjedés
Elsősorban középhegységi tölgyes és vegyes lombos erdeinkhez kötődik, fontosak neki az öreg, lehetőleg ke­zeletlen állományok, sok álló holt faanyaggal. Kedveli a folyók és patakok menti puha-­ és keményfás ligeterdőket, például égeres és füzes állományokat is. Fontos számára a megfelelő mennyiségű korhadt, elhalt faanyag megléte, mivel gyengébb csőre miatt csak korhadt fába tud odút vésni. Táplálékának legnagyobb részét a holt fához kötődő, kéregfelszíni ízeltlábúak képezik. Csupasz, kiszáradt, a fa csúcsához közeli ágakat használ dobolófának. Megtelepedéséhez e jellemzők fontosabbak, mint az állomány fafaji összetétele.
Hazánkban általánosan elterjedt. Az előfordulási mo­dellezés alapján a középhegységekben, a Nyírségben, a Hajdúságban, a Duna–Tisza közén, és kifejezetten nagy sűrűségben a Ny­ugat- és Dél-­Dunántúlon található. A modellek alapján a fás szárú társulásokhoz kötődik, mind a vízhatástól független, mind pedig a valamilyen vízhatás alatt álló erdőkhöz. Erős negatív összefüggést a mesterséges, fától mentes területekkel mutat. Denzitásának vizsgála­tánál kiemelkedően pozitív összefüggés található az éves, illetve a költési időszakra eső csapadékmennyiséggel, valamint a nedvesebb körülményekhez kötődő társulásokkal, ami feltehetően a fák gyorsabb korhadása révén teremt számára kedvezőbb feltételeket.

Időbeli előfordulás
Egész évben megfigyelhető. A faj év során történő észlelését a szezonális aktivitás változásai befolyásolják: a fel­tűnő viselkedéssel járó párbaállás már februárban elkez­dődhet, a kora tavaszi territóriumfoglalás után az egyedek mozgása csökken, áprilisban pedig már elkezdődik a to­jásrakás. Május–júniusban zajlik a kirepülés. Ilyenkor ismét nagyobb arányban detektálták a fajt. A nyár végi, őszi diszperzió során a felmért négyzetek nagy százalékában ki lehetett mutatni a fajt.

A hazai fészkelőállomány nagysága
A kis fakopáncs az egyik legnehezebben megítélhető ál­lománynagyságú harkályfaj. Állományát 1999–2002 között 7–40 ezer, a relatív állomány­sűrűség modellje alapján a 2014–2018 közötti időszakban 12,5–16,5 ezer párra becsülték.

Speciális rész
Legkisebb harkályunknak a csőre is kicsi, és ritkábban is vés vele, mivel elsősorban nem fában élő rovarokat fogyaszt, hanem a vékony gallyakon, leveleken kutat rovar­tápláléka után. Télen többet vés. Néha még nádasokban is lehet vele találkozni, ahol nádszálakat bont szét, hogy az ott megbújó rovarokat és pókokat elérje.

Természetvédelem
Legfontosabb veszélyeztető tényezője az idős, természet­szerű erdők véghasználata, továbbá az álló holtfák eltávolítása. Odúját méretei miatt csak a kisebb testű énekesmadarak, például cinegék tudják használni a későbbiekben.

Forrás: Gorman G., Komlós M., Ónodi G. & Schmidt A. 2022. Kis fakopáncs. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 420–422.