barna hosszúfülű-denevér

Testhossz: 4,2-5,3 cm, alkarhossz: 3,7-4,2 cm, testtömeg: 5-11 g

Hazai elterjedés

Hazánkban főként hegyvidéken él, csupán néhányszor észlelték síkvidéken. Az alföldi néhány előfordulási adata idősebb erdőkből való. Sajnos alföldi területeken az erdei denevéreket kevéssé vizsgálták.

Élőhely

Erdőlakó denevérfaj. Kedveli a középhegységi tölgyeseket, gyertyános tölgyeseket, de bükkösökben is előfordul. Az Északi-középhegységben gyakran egy élőhelyen él a nagyfülű, pisze, és horgasszőrű denevérekkel, mivel élőhelyi igényük hasonló. A szürke hosszúfülű–denevérrel ellentétben, lakott területeken csak ritkán található meg, a városokból hiányzik. Télen és nyáron is faodvakban képez kolóniát. Télen szórványosan barlangokban is telel.

Életmód

Búvóhelyei nyáron főként faodvakban, de ritkán erdőkben lévő épületek padlásán is megtalálhatók. Énekesmadarak és denevérek számára kihelyezett mesterséges odvakat is elfoglalhat. Télire kisebb részük barlangokba, felhagyott bányavágatokba vonul telelni, de a többség faodvakban telel át, mivel hidegre nem érzékeny. Téli álma október-novembertől március-áprilisig tart. Telelés közben, a szürke hosszúfülű-denevérhez hasonlóan, a szárnya alá hajtja igen hosszú fülét, csak a fülfedője áll ki. Igen hű élőhelyéhez, búvóhelyeihez, innen csupán kis távolságra vonul el. A faj esetében a legnagyobb felderített vonulási távolság Európában 90 km volt.

Természetvédelmi megítélés

Csak hegyvidéken él népesebb állománya. A populációit leginkább a fakitermelés veszélyezteti. Mivel igen kis területen vadászik, és igen hű búvóhelyeihez, érzékenyen érinti élőhelyének megváltozása. Telelőhelyeinek zavartalanságát is biztosítani kell védelme érdekében. Barlangban telelő egyedeit a barlanglátogatók zavarhatják.

Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9