széki lile

Hazai elterjedés
Kifejezetten az alföldi és a kisalföldi szikes területek fészkelő madara. 2014–2020 között csak a Felső-Kiskunság szikes tavairól (Kelemen-szék, Bába-szék, Zab-szék, Csaba-rét, Kis-rét) és a Csepeli-sík területéről, az Apaj környéki vizes élőhelyekről vannak rendszeres, biztos vagy valószínűsíthető fészkelési adatai. Mikla-pusztán egyes években szintén megtelepedett, legutóbb 2020-ban. A Dél-Alföldön, Szatymaz külterületén rendszertelenül fészkelt az utóbbi években. A Fertő tó magyar oldalán mindig alkalmi költőfaj volt, 2015-ben és 2017-ben is bizonyították fészkelését. Ez az állomány szoros kapcsolatban áll a kisszámú, de jelenleg is stabil, Fertőzugban (Ausztria) fészkelő populációval. Esetenkénti fészkelése ismert a Bihari-síkon (Berettyóújfalu), a Tisza hullámterén (Rákócziújfalu). Tipikus fészkelőhelye a rövidre rágatott szikes gyepeken, szikes tavak partján, szikfok- és vakszik-növényzetben található. Lecsapolt halastavak medrében, kubikgödrökben is megtelepszik. Újabban szántóföldi környezetben (kukoricavetés) is megtalálták fészkeit. 

Időbeli előfordulás
Téli szállásairól többnyire március első felében érkezik vissza, legkorábbi adata február 17-ről származik. Legkorábbi tojásos fészekalját március 25-én, a legkésőbbit pedig július 4-én találták. Az állomány nagyobb része szeptemberben elvonul, de megkésett példányokat még december 2-án is észleltek.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Az egyik legritkább hazai fészkelő madár, állománya a kipusztulás szélére sodródott. A hazai állomány jelenleg 1–6 párra tehető. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején állománysűrűsége a hazai fészkelőhelyeken 0,2–1,2 pár/ha közé esett. Denzitása a balmazújvárosi Nagy-sziken 0,03–0,13 pár/ha volt 1971–1994 között, a Kelemen-széken 0,006–0,027 pár/ha, a Zab-széken 0,008 pár/ha volt 1998–2000 között, a faj számára alkalmas élőhelyeken.

Természetvédelem
A szikes területek halastavakká alakítása élőhelyvesztést okoz, akárcsak a legeltetés elmaradása. A szikes gyepeken a természetes vízmozgástól eltérő lecsapolás és elárasztás a faj fészkelésének meghiúsulását okozhatja, hosszabb távon a növényzet átalakulásához és a sziki élőhelyek leromlásához vezet. A szikes területeken a gyepek rövidre, helyenként kopárra legeltetése (túllegeltetése) és a mocsári vegetáció (nád, zsióka) előretörésének megakadályozása fontos feladat a széki lile védelmében. A fészkek kifosztásával, illetve a fiókák elpusztításával állományát elsősorban a sirályok, a varjúfélék, a vörös rókák, a borzok és a vaddisznók veszélyeztetik. Közülük a vadászható fajok állományapasztására nagy hangsúlyt kell fektetni. Lecsapolt halastavakon megtelepedő pároknál a fészkelés sikeressége azzal biztosítható, ha a tavakat a fiókák kirepüléséig nem töltik fel. Szikeseken a járművekkel tilos az utakról letérni, mert a közlekedés, így különösen a terepmotorozás a tojásos fészkek és a lapuló fiókák eltaposásához vezethet. Légvezetékkel bizonyítottan ütközik, ezért jelenlegi és korábbi előfordulási helyein újabb légvezeték kialakítását meg kell tiltani, a meglévő vezetékeket pedig földkábelre szükséges váltani.

Forrás: Pigniczki Cs. 2022. Széki lile. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 217–218.