fattyúszerkő

Hazai elterjedés
Hazánkban a síkvidéki természetes és mesterséges tavakon, mocsarakban, holtágakban, időszakos vízállásokban fészkel. A modellezések alapján előfordulása és sűrűsége is erősen kötött a lágyszárú dominanciájú vizes élőhelyekhez és a nyílt vízfelületekhez. Telepesen költő faj, önállóan és más szerkő- és vöcsökfajokkal együtt is alkothat telepet. Jellemzően az Alföld fészkelője, ahol az állomány a Hortobágy térségében és a Tisza mentén összpontosul. A Dunántúlon jóval ritkább, a Kis-Balaton környékén költ több-kevesebb rendszerességgel, alkalmilag a Mezőföldön és a Kisalföldön is megtelepszik.

Időbeli előfordulás
Áprilisban érkezik meg. Legkorábbi megfigyelése március 30. Általában szeptemberig marad, de késői (akár november–decemberi, sőt kivételesen január–februári) előfordulásai is ismertek. Vonuláskor a Dunántúlon is gyakori. Ilyenkor az Alföldön több ezres példányszámban is előfordulhat, elsősorban a Hortobágy környékén.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1980-as évek elején kevesebb mint ezer, 1996-ban 1850, 2004-ben 1700–2200 párra becsülték, amiből 500–600 a Hortobágyon fészkelt. 2015–2017 évi felmérése alapján 1100–1600 pár költött. Legnagyobb telepei a Hortobágyon vannak. Kiemelt állandó és nagy létszámú költőhelye a Hortobágyi-halastó.

Természetvédelem
Mivel úszó fészket használ, különösen fontos a megfelelő, egyenletes vízkormányzás a mesterséges élőhelyeken, a teljes költési idő alatt. Ez a faj sok esetben fészkel halastavakon, ahol a tókaszálást, hínárirtást mindenképpen kerülni kell. Kis létszámú telepei védtelenek a megnövekedett állományú predátorokkal szemben. A természetes vizes élőhelyek vízháztartásának kedvezőtlen rendezése potenciális költőhelyeit szünteti meg. Mesterséges úszó fészekalapokkal telepíthető.

Forrás: Szinai P. 2022. Fattyúszerkő. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 294–295.