kuvik

Hazai elterjedés
Magpopulációja az Alföldön található. A nyílt élőhelyek madara, az alföldeken és dombvidékeken szinte mindenütt megtalálható, de a középhegységek magasabban fekvő, nagyobb kiterjedésű, zárt erdőterületeit kerüli. Jellemzően az alföldi jellegű tájhoz kötődik, ahol a legeltetett gyepterületeket, az állattartó telepek közvetlen környékét részesíti előnyben. Az ország délnyugati részén ritkább az előfordulása. A fészkelési időszakra vonatkozó előfordulási valószínűség modellezése alapján a faj a Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon a leggyakoribb. E földrajzi területeken belül jelentősebb fészkelőállományai Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád, Békés, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben találhatók. Költése a Kisalföldön, a Nyugat-magyarországi-peremvidéken, a Dunántúli-középhegység és a Somogyi-dombság keleti területein, a Mezőföldön, valamint a Cserehát vidékén is gyakori. Előfordulási valószínűségét növeli a különböző agrárterületek és az azokhoz csatlakozó homokpuszta-, szikes- és zárt gyepek aránya, valamint az adott területen az épületek száma. A faj észlelésének valószínűsége magasabb napkeltekor és naplementét követően. A fészkelőállomány sűrűségének modellezése a Dunántúli-középhegységben, az Északi-középhegység északi peremterületein, a Felső-Kiskunságban, valamint a Tiszántúlon mutatja a legmagasabb értékeket. Az adatok alapján a fészkelési időszakra vonatkozó előfordulás valószínűsége a középhegységi területeken nem mérv- adó, a denzitásértékek viszont jelentősek. Ez az eltérés minden bizonnyal az ott kisebb számban előforduló nyíltabb élőhelyfoltokon koncentráltan előforduló költőpárokkal magyarázható. Állománysűrűségének mértéke növekszik a szántóföldekkel és egyéb állandó kultúrákkal jellemezhető agrárterületek, valamint a zárt típusú gyepterületek arányával, azonban mértéke valamelyest csökken az adott terület magasabb erdősültségi arányával, valamint az élőhely homokos talajadottsága esetén.

Időbeli előfordulás
Territoriális viselkedésű, állandó madárfaj. A fiatal madarak kóborló mozgása is kis távolságon belüli. A monogám párok egész évben a költőhely közelében tartózkodnak. A fészkelő egyedek megfigyelése alapján a fészkelési időszak már március közepén, de jellemzően május elején kezdődik és július végén zárul. Évente egyszer költ, pótköltése lehetséges. Április végétől szeptember végéig 4–10% az előfordulási gyakoriság, amely szeptember-októbertől csökken, majd egészen áprilisig 1–3% között ingadozik. A fiatal egyedek jellemzően 12–16 hetes korukban (augusztus végén, szeptemberben) kezdik kóborlásukat. A szétszóródási folyamat általában október végére fejeződik be.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években 1500–2000, 1995–2002 között 1500–2500 párra becsülték. A 2013-tól a MAP során végzett adatgyűjtések alapján az állomány vélhetően nagyobb, 3–4 ezer pár.

Természetvédelem
A természetes költőüregek hiánya a kuvik hosszú távú fennmaradását globálisan veszélyezteti. A magyarországi kutatási eredmények alapján a természetes költési lehetőségek a kuvik számára nem biztosítottak, a fészkelésre alkalmas antropogén fészkelőhelyek száma csekély, esetükben a veszélyeztető tényezők számottevőek. További veszélyeztető tényező a növényvédőszerek nem megfelelő használata és az intenzívebbé váló mezőgazdaság miatt a faj számára alkalmas élőhelyek zsugorodása.

Forrás: Hámori D. 2022. Kuvik. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 398–399.