Ugrás a tartalomhoz

szalakóta

Adatok

Magyar név: szalakóta

Latin név: Coracias garrulus

Tágabb kategória, magyar: Madarak (osztály)

Tágabb kategória, latin: Aves (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Szalakótaalakúak (rend)

Szűkebb kategória, latin: Coraciiformes (ordo)

Fokozottan védett: igen

Természetvédelmi érték: 500 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1901

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern II., CMS I., CMS II.

Irányelvek: Madárvédelmi Irányelv, Madárvédelmi Irányelv I.

További információk

Hazai elterjedés
Az 1960-as, 1970-es években még elterjedt fészkelő faj volt, főleg az Alföldön és a hegylábi területeken. Elterjedésének súlypontja jelenleg az Alföldön van, ahol a Nyírség, a Szatmári-sík és Békés megye szántóföldi művelés dominálta régióit kivéve mindenhol előfordul. Az utóbbi években a Mezőföld területén megkezdődött visszatelepülése a Dunántúlra. A modell alapján előfordulási valószínűségét növelik különböző gyepes élőhelyek, elsősorban a szikes és homoki gyepek, emellett fontos szerepet töltenek be az agrártáj egyes elemei, így a szántók vagy egyéb nyílt élőhelyek (máshová nem besorolható lágy szárú növényzet, lágyszárú dominanciájú vizes élőhelyek). A szalakóta odúlakó faj, ezért az előfordulási modellek pozitív összefüggést mutatnak a fás élőhelyekkel (máshová nem besorolható fás szárú növényzet, nemesnyár- és fűzültetvények). A mesterséges felszínek nem kedveznek az előfordulásának. A költési időszak során a magasabb hőmérséklet és az alacsonyabb éves csapadékmennyiség jellemzi az előfordulási területét.

Időbeli előfordulás
Első példányai április végén jelennek meg hazánkban, de az állomány zöme májusban érkezik meg. Évente egyszer költ. A fészkelési időszak május végén kezdődik és nagyrészt júliusban zárul, de kis számban még augusztusban is előfordulhat fiókanevelés. Szeptember végére az állomány nagy része elvonul, de egy-egy példány még októberben is megfigyelhető.

A hazai fészkelőállomány nagysága
A fészkelőállományt az 1990-es években 300–600, 2003–2007 között 600–1000, 2013–2018 között a mesterséges odúk ellenőrzésén alapuló fészkelőállomány-felmérések alapján 1800–2000 párra becsülték. 2014-től megfigyelhető a faj fokozatos dunántúli expanziója, folyamatosan növekvő állománnyal, amely 2020-ra elérte a 45 párat.

Természetvédelem
Fő veszélyeztető tényezői az agrárgazdálkodás radikális megváltozása következtében bekövetkező élőhelyvesztés, a rovarirtó szerek széleskörű használata miatti táplálékbázis-csökkenés és az erdőgazdálkodás átalakulása folytán bekövetkező természetes fészkelőhely-vesztés. A hosszú távú vonuló fajokra ható veszélyeztető tényezők (vadászat, illegális befogás, időjárási szélsőségek okozta nehézségek a vonulás-telelés során) hatással vannak a magyarországi populációra, így e tényezők hatásait együttesen kell figyelembe venni.
A D-odúkkal való telepítés rövid és középtávon a fészkelőhely-hiány problémáját ugyan megoldja, de a cél az, hogy olyan szalakóta-populáció jöjjön létre, amely emberi behatásoktól függetlenül, természetes fészkelőhelyeken hoz létre stabil, emberi tevékenységtől független állományt.

Forrás: Kiss O. & Tokody B. 2022. Szalakóta. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 408–409.

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása