Szinoníma: Minuartia hirsuta (M. B.) Hand.-Mazz. subsp. frutescens (Kit.) Hand.-Mazz.
Termet: 5–15 cm Életforma: Chamaephyta
Leírása:
Alacsony, bokrosodó félcserje; kisujj vastagságú, fásodó gyöktörzzsel, melyből akár száz éven keresztül, évről-évre 5–15 cm-es hajtások fejlődnek. Szálas levelei páronként a tövükön 1–2 mm hosszúságban összenőttek egymással. A csészelevelek zöldek, keskeny hártyás szegélyűek, 5–7 erűek. A virágzat mirigyszőrös. Virágai öttagúak; a fehér szirmok a csészeleveleknél nagyobbak.
Virágzása:
május – június / VI – VII.
Élőhelye:
Mészkerülő, hegyvidéki faj. Szilikát-sziklagyepek jellemző faja, ritkábban szilikát-lejtősztyepréten is előfordul.
Előfordulása:
Pannon-kárpáti-szubendemikus flóraelem.
Zemplén, Bükk, Mátra, Börzsöny.
Megjegyzés:
A hozzá legjobban hasonlító tavaszi kőhúr (Minuartia verna) csészéje csak három erű, gyöktörzse vékony, nem fás, levelei alig összenőttek. A sziklai kőhúr (Minuartia setacea) csészéje fehér, 2 zöld csíkkal. A többi kőhúrfaj szirmai a csészeleveleknél kisebbek.
Veszélyeztetettsége: V: 5; H: 2;
Forrás:
Less Nándor, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp., Felföldy Lajos in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.