Szinoníma: –
Termet: 20–50 cm Életforma: Geophyta
Leírása:
Ezüstösen selymes, rányomott szőrű 30–50 cm magasra növő, polikormon telepeket alkotó boglárkafaj. Erősen tarackol. Tőlevelei épek vagy tenyeresen hármasan szeldeltek, a szeletek keskeny-lándzsásak, gyakran még tovább szeldeltek, ép szélűek. (A tőlevelek kisebb telepei már előző évben ősszel megjelennek.) A szárlevélkék kisebbek, ép szélűek, keskeny-lándzsásak. Virágok fénylő citromsárgák, 2–3 cm átmérőjűek. A csészelevelek visszahajlók, a kocsányhoz simulók. A felálló csőrű aszmagterméskék tojásdad terméscsoportot alkotnak.
Virágzása:
május – június / VI (– VII.)
Élőhelye:
Inkább mészkedvelő; száraz gyepekben, ritkábban erdőkben, erdőszéleken él.
Előfordulása:
Kontinentális-pontusi-mediterrán flóraelem.
Zemplén, Bükk, Mátra, Cserhát, Börzsöny, Naszály, Gödöllői-dombvidék, Visegrádi-hegység, Pilis, Budai-hegység, Tétényi-sík, Gerecse, Velencei-hegység, Vértes, Bakony, Bakonyalja, Pannonhalmi-dombvidék, Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység, Mecsek, Villányi-hegység, Balfi-dombvidék, Vasi-dombvidék, Kemeneshát, Zalai-dombvidék, Külső-Somogy, Mezőföld, Tengelici-hegyvidék, Szentendrei-sziget, Pesti-sík, Duna–Tisza köze, Nyírség, Tiszántúl.
Megjegyzés:
A villás boglárkától (Ranunculus pedatus) ezüstös szőrözöttségével tér el. A csőrös boglárkától (Ranunculus psilostachys) – mely szintén selymesen szőrös – jól megkülönböztethető annak szélesebb lemezű, hármasan osztott, hasadt vagy karéjos tőlevele, valamint termésének vízszintesen elálló csőre alapján.
Veszélyeztetettsége: V: 5; H: 1;
Forrás:
Dénes Andrea, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp., Felföldy Lajos in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.