Ugrás a tartalomhoz

dombi ibolya

Adatok

Magyar név: dombi ibolya

Latin név: Viola collina

Tágabb kategória, magyar: Zárvatermők (törzs)

Tágabb kategória, latin: Angiospermatophyta (phylum)

Szűkebb kategória, magyar: Ibolyafélék (család)

Szűkebb kategória, latin: Violaceae (familia)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 5 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1988

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 1. melléklet

További információk

Szinoníma: –
 
 
Termet: 4–10 (–15) cm Életforma: Hemikryptophyta
Leírása:
4–10 (–15) cm magas, indák nélküli, illatos, évelő ibolyafaj. Szárlevelei nincsenek. A tőlevelek– főleg a „nyári levelek” – sárgászöldek, szürkésen szőrösek (főképp a fonák oldalon), szíves vállból tojásdadok vagy kerek-tojásdadok, hegyesedők, fűrészes-csipkés szélűek; a tövüknél fejlődő pálhák keskeny-szálasak, gyakran szőrösek, leghosszabb rojtjaik kb. a pálhák szélességével azonosak. A tőkocsányokon lévő két kicsiny, ± átellenes, szálas pálha a félmagasság fölött fejlődik. A virágok világosibolya színűek; az alsó szirom ± kicsípett, a többi ép. A sarkantyú kb. 3 mm hosszú, ± egyenes, színe fehér vagy ibolyásfehér. Termése szőrös, fokozatosan felnyíló tok.
 
Virágzása:
március – április / IV – V (– VI.)
 
Élőhelye:
Mészkedvelő faj. Hazai régi élőhely adatai – cserjések, lejtősztyepek –bizonytalanok. Biztos újabb megfigyelései északias kitettségű ritkás gyertyános-tölgyesből és dolomitsziklagyepből származnak.
 
Előfordulása:
Eurázsiai flóraelem.
Budai-hegység, Vértes, Bakony, Pannonhalmi-dombvidék, Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység, Vasi-dombvidék.
 
Megjegyzés:
Az ibolyák meghatározása nem könnyű feladat. A hazai fajok jelentős része később nyílik, ill. (és) száruk leveles. A kora tavaszi fajok egy része (3 faj) indás. A csodás ibolya (Viola mirabilis) pálhái ép szélűek, barnásak. Közeli rokonai közül a csuklyás ibolya (Viola ambigua) főleg löszös élőhelyeken fordul elő; leveleinek válla gyakran egészen levágott, virágszíne sötétebb, sarkantyúja ibolyás. A leginkább hasonló borzas ibolya (Viola hirta) szagtalan, fűzöld levelei – főleg a később fejlődők – hosszúkás-tojásdadok, pálháinak rojtjai kb. a pálha félszélességéig érnek, sarkantyúja hosszabb, ± hajló, ibolyás (ritkán fehéres), a virágkocsányok kis pálhái általában jóval a félmagasság alatt vannak; rendszerint több szirom is kicsípett csúcsú.
 
Veszélyeztetettsége: V: 5; H: 3;
 
 
Forrás:
Farkas Sándor, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp., -Vidéki Róbert in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.
 
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása