Ugrás a tartalomhoz

Lumnitzer-szegfű (beleértve az István király-szegfüvet)

Adatok

Magyar név: Lumnitzer-szegfű (beleértve az István király-szegfüvet)

Latin név: Dianthus plumarius (incl. D. lumnitzeri, D. regis-stephani)

Tágabb kategória, magyar: Zárvatermők (törzs)

Tágabb kategória, latin: Angiospermatophyta (phylum)

Szűkebb kategória, magyar: Szegfűfélék (család)

Szűkebb kategória, latin: Caryophyllaceae (familia)

Fokozottan védett: igen

Természetvédelmi érték: 100 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1982

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 1. melléklet

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv *II., Élőhelyvédelmi Irányelv IV.

További információk

Szinoníma: Dianthus praecox Kit. ex Schult. subsp. lumnitzeri (Wiesb.) Kmetova
 
 
Termet: 15-30 cm Életforma: Hemikryptophyta
Leírása:
15–30 cm magas, lazán gyepes, illatos virágú évelő. A meddő hajtások levelei 2–3 cm hosszúak, 1 (–2) mm szélesek, szürkészöldek vagy szürkék. A levelek szálasak, puha tapintásúak, hirtelen csúcsba keskenyedők, élük érdes. A szár négyszögletes, 3–5 (néha több) pár levelű, 1 (–3) virágú. A szirom fehér, kb. a feléig sallangos, hosszú rojtú. A csésze 20–30 mm hosszú, és kb. 4 mm széles. A csésze pikkelyei zöldek vagy piroslók, a csésze harmadáig vagy negyedéig érnek.
 
Virágzása:
július – szeptember / VIII – IX (– X.)
 
Élőhelye:
Mészkedvelő; mészkő-, dolomit-, bazaltsziklagyepek faja.
 
Előfordulása:
Nyugat-kárpáti-pannon-endemikus flóraelem.
Pilis: Pilisszentiván, Vértes, Bakony, Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység.
 
Megjegyzés:
A hazai fehér szegfüvek meghatározása sokszor nem könnyű feladat, rendszertani helyük, morfológiájuk további kutatásokat igényel. A korai szegfű (Dianthus p. subsp. praecox) meddő hajtásainak levelei 5–6 cm hosszúak, zöldek (ősz felé szürkések). A István király-szegfű (Dianthus p. subsp. regis-stephani) sűrűn gyepes, tömött párnás növény, levele merev tapintású. További hasonló fajok még: a balti szegfű (Dianthus arenarius subsp. borussicus), és a kései szegfű (Dianthus serotinus).
 
Veszélyeztetettsége: V: 4; H: 2; I; CB;
 
 
Forrás:
Bölöni János, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp., – Felföldy Lajos in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása